A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

elbocsájthatja a kocsist és a kocsis is egyszerű bejelentés ellenében a szolgálatból kiléphet; akit azonban el nem bocsátanak, vagy ki nem lép, az a következő egész héten munkában marad. 4. A gazda a fuvaroskocsist tisztességes bánásmódban részesíti s akit este 8 óra után fuvarozás végett kiküld, annak 1 korona pótlékot köteles fizetni. Köteles azonban a kocsis munkája végzésében a fuvaros vagy a kocsigazda rendelkezéseihez mindenben alkalmazkodni. Köteles a rábízott kocsit, lovat, lószerszámot és minden egyéb eszközt jókarban tartani s a kezére adott lovakkal kíméletesen bánni, őket tisztán tartani és kellően ápolni. 5. Köteles a kocsis a rábízott fuvarrakományt a megjelölt helyre szállítani és ott pontosan és hiány nélkül átadni. 6. A kocsisnak semmi körülmények között nem szabad hazulról rendőri hajtási jogosítvány nélkül elindulni. Aki hajtási jogosítványát elveszti, köteles azt este bejelenteni, másnap újat váltani, s míg azt kiállítják, a gazdától ideiglenes jogosítványt kérni. Aki tehát rendőri jogosítvány nélkül hajt, az maga viseli az esetleges felelősséget a rendőrség előtt. 7. A kaució eltöröltetik s minden kocsis tűrni tartozik, hogy napi, illetőleg hetibéréből a betegpénztár és a kötelező balesetbiztosításra a törvényesen megállapított összeg levonassék és pedig a betegpénztári illeték kétharmad részét a munkás s egyharmad részét a munkaadó, a balesetbiztosítás díjának felét a munkaadó, és felét a munkás fizeti. Ennek alapján igényt szerez arra, hogy megbetegedés vagy szerencsétlenség esetén megfelelő gyógykezelésben és segélyben részesüljön. 8. A kocsisok minimális munkabére a mai naptól kezdve 1 évig heti 22 korona, 1907. július 11-től kezdve 1 évig heti 23 korona s 1908. július 11-étől 1 évig 24 korona. 9. A szervezett munkás nem üldözhető. 10. A felmerülő panaszok elintézésére egyenlő számban gazdákból és kocsisokból álló közös bizottság küldetik ki, amelyben egy hatósági tisztviselő elnököl, aki szavazategyenlőség esetén dönt. 11. Istálló őrségre a gazdák lehetőleg fiatal és nőtlen kocsisokat alkalmazzanak, egyszersmind gondoskodjanak arról, hogy az istállóban fekvőknek tisztességes ágy és takaró adassék. 12. Ezen munkarend úgy a munkaadók, mint a munkások által 1906. július 11-től 1909. július 11-ig terjedő 3 évre elfogadtatván, annak betartása mindkét félre nézve kötelező. 13. A munkarend minden telephelyen kifüggesztendő. Budapest, 1906. július 11-én."

26 A munkarendet nem fogadta el valamennyi fuvarozócég, dr. Szécsi Kálmán, a munkáltatók megbízottja „az összes gabonafuvarosok és a többi fuvarosok nagy része" nevében írja alá. „A munkások megbízottjai belemennek a tárgyalásba azzal a kijelentéssel, hogy azon munkaadót, aki a megkötendő megállapodást nem írja alá, másúton fogják a megállapodás elfogadására bírni" — áll a rendőrségen felvett jegyzőkönyvben.

26 A munkások képviselői tehát kijelentik, hogy sztrájkkal, bojkottal és más, a tőke és munka harcában rendelkezésükre álló eszközzel fogják az ellenkező munkáltatókat a kollektív szerződés elfogadására kényszeríteni. A megállapodást aláíró munkáltatók és a hatóság ezt tudomásul veszi. A szakegylet taktikája helyesnek bizonyult: 1906 végére kikényszeríti, hogy szinte valamennyi fuvaroscég — ha nem is írja alá —, a gyakorlatban betartja a kollektív 15 U.o. 659—662. p. " U.o. 660. p. 343