A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

így a harcban állók száma 361-re emelkedik, valamennyien gabonaszállító kocsisok.

13 A kizárások ellenére a sztrájkok részlegesek maradnak, a szakegylet vezetőségének óvatossága és a kocsisok fegyelmezettsége következtében a munkáltatók nem tudnak általános sztrájkot kiprovokálni. A munkáltatók sem tudnak — saját szervezetlenségük miatt — általános kizárást megvalósítani. A fuvaroscégek a sztrájkok kitörése után is kerülték a közvetlen tárgyalást a szakegylettel, de a rendőrség közbelépett Arra hivatkozva, hogy a korábbi fuvarozómunkás sztrájkok zavargássá fajultak, azonnal megindítja a hivatalos békéltető tárgyalásokat. Felszólítja a szakegyletet és a munkáltatókat, hogy a további részleges sztrájkbalépések előtt üljenek le tárgyalni és próbáljanak megegyezni. A fuvarozó munkáltatók egy része vonakodik a rendőrségi felszólításnak eleget tenni, pedig már a sztrájk első napján nyilvánvaló, hogy a részleges sztrájkokat nem lehet letörni. Azok az agrárproletárok, akik kocsismunkát vállalhatnának a fővárosban, most aratnak, nem akad sztrájktörő (1906-ban rekord termést takarítanak be az országban). Ugyanakkor a gabonaszállító munkák csúcsidénye a küszöbön áll. így a gabonafuvarosok és több más fuvarozócég a további profitveszteség elkerülése érdekében jónak látja megegyezni. Három napos tárgyalás után, 1906. július 11-én a rendőrfőkapitányságon aláírják a szakegylettel kötött megállapodást, a „fuvarosgazdák és fuvaroskocsisok közt kölcsönösen megállapított'''' munkarendet.

24 A tárgyalásokon a szakegylet több engedményre kényszerült. A munkarend a kocsisok heti bérét a követelt 24 K helyett 22 K-ban állapította meg. A kocsisok igen alacsony bérszínvonalát jelzi, hogy a kivívott béremelés így is 4 K. Az este 8 óra utáni munkáért járó 1 K-t megadják a munkáltatók. Kompromisszumos megoldás született a balesetbiztosítás kérdésében: felét a munkáltatók, felét a munkások fizetik. A munkáltatók megfizetik a munkásoknak a sztrájkban töltött napokat és a mozgalomból kifolyólag senkit sem bocsátanak el. Igen lényeges kérdésekben azonban nem sikerült meghátrálásra késztetni a fuvaroscégeket: nem ismerik el a szakegyletet, mint a munkások érdekképviseletét és nem ismerik el a bizalmiférfi-rendszert. Csupán arra kötelezik magukat, hogy a szervezett munkást nem üldözik. Ez a három évre megkötött kollektív szerződés (munkarend) mintegy 2500 fuvarozómunkás bérviszonyait javította meg és évenként egy K bérjavítást is tartalmazott. Kodifikálta és ezzel évekre meghatározta a kocsisok munkaidejét, valamint munkafeltételeit. Idézzük teljes egészében: „A fuvarosgazdák és fuvaroskocsisok közt kölcsönösen megállapított Munkarend. 1. Az istálló személyzete áll a kocsigazdából (Schaffer) és a kocsisokból, kiket naprólnapra vagy maga a fuvaros, vagy a kocsigazda oszt be munkára. 2. A munkaidő reggel 3 órakor kezdődik, amennyiben korábban kezdődnék, óránként 40 fillér kárpótlás fizetendő. Köteles a kocsis a kezére adott fogatot, kocsit és lovat megfelelő tiszta állapotba hozva és kellően ellátva, teljesen kiszerelt fogattal állni az udvaron, mire a munka megkezdődik. A munkaidő az elvállalt szállítással járó körülmények szerint mindenkor az utolsó fuvar lebonyolítása után, a kocsinak és lónak átadásával, illetőleg elhelyezésével ér véget. 3. A vasárnap munkába álló kocsist a gazda csak a következő szombaton bocsájthatja el s ugyancsak szombaton este történik a fizetés is, ekkor a fuvarosgazda felmondás nélkül 23 Fuvarozó Munkás, 1906. okt. 1. és 1907. jan. 15. 24 A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak az 1906. évben. OKKNy, Bx., 1907. 659. p. 342