A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337
segélyező egyleti tagkönyvével tényleges beteg voltát igazolja. Fontos vívmány mindehhez, hogy a szállítócégek saját költségükre kötelesek munkásaikat baleset ellen biztosítani. Ennek megtörténtét a megállapodás által életrehívott békéltető bizottság ellenőrzi. A munkáltatók kötelesek közölni a bizottsággal, hogy hol és mekkora összegre kötöttek munkásaiknak balesetbiztosítást. A békéltető bizottság feladata „a munkaadók és munkások között, továbbá a jelen megállapodásból kifolyólag felmerülő vtiás esetek'''' elintézése. Paritásos alapon működik, 3 rendes és 3 póttagot a szállítócégek, másik 3 rendes és 3 póttagot a szakegylet delegált. A munkáltatóknak némi előnyt jelentett, hogy szavazategyenlőség esetén az „Egyesült Budapesti Szállító Cégek''' elnöke döntött. A bizottság határozata ellen nem lehetett fellebbezni. A kollektív szerződés megkötése munkafegyelem és üzemszervezés vonatkozásában előnyösnek bizonyult a szállítócégeknek. A megállapodás „általános határozmánya" kimondja, hogy „úgy a kocsisok, valamint a lerakók szolgálati kötelességüket az illető főnökök utasításai szerint tartoznak teljesíteni." Ha a munkás lopott, a munkáltató azonnal elbocsáthatta, bebizonyított lopás esetén a szakegyletből is kizárták. 14 A kollektív szerződést kinyomtatták és minden „üzlethelyiségben" (munkahelyen) kifüggesztették. A szállítócégekkel kötött megállapodás a szakegylet értékelése szerint „korántsem áll. . . azon a magaslaton, ahonnan kielégíthetné jogos és méltányos követeléseinket," 15 mégis a következő hónapokban a szakegylet soraiba tömörítette a szállítócégeknél dolgozó kocsisokat és lerakókat. A kollektív szerződés megléte gyakorlatilag ezt kötelezővé tette számukra. A szállító cégekkel kötött szerződéssel ellentétben a kőbányai „serfőző részvénytársaságokkal" július 1-én létrejött megállapodást „fényes győzelemként" értékelte a szakegylet. 16 1906. június 28-án a Dreher Antal Polgári Részvény Serfőzőgyárának 160 kocsisa memorandumban 20%-os béremelést követelt, az addigi 20 Koronás hetibér helyett 24 K-t. A vasárnap déli 12 óráig végzett sörszállításért 2 K pótdíjat akartak. Azt kívánták, hogy minden munkásnak naponta három liter sör járjon. Minden sörgyár kocsisait saját költségére biztosítsa baleset ellen. A munkáltatók ismerjék el a bizalmiférfi-rendszert, és a mozgalomból kifolyólag senkinek bántódása ne legyen. Félnapos tárgyalás után a sörgyár valamennyi követelést teljesítette, a megállapodást július 1 -én a X. ker. elöljáróságon aláírták. 17 „Ez a két győzelem erős lökéssel segítette elő ... a szervezkedést." — állapítja meg a szakegylet 1907. január 27-i közgyűlésére készült jelentés. 18 Ez a két szerződés valóban ösztönözhette a többi kocsist a jobb, társaik által már elért bér- és munkafeltételek kivívására, a szervezkedésre; de még inkább ösztönözte őket súlyosbodó nyomoruk. 1906-ban általában romlik a munkásosztály életszínvonala, az élelmiszerárak rövid idő alatt kb. kétszeresére emelkednek, változatlan bérek mellett. A kocsisok hetibére különösen alacsony, egyetlen munkáltatónál sem haladja meg a 18 K-t. Az elégedetlenség az Automobilfuvarozó Rt.-rvá\ robbant ki. „Szaktársaink öntudatra ébredését itt az elrettentő kizsákmányolás eredményezte, melyet itt a munkásokkal szemben elkövettek" — állapítja meg 1906. szeptember 1-én az újból megjelenő Fuvarozó Munkás (1. ábra). 19 1906. június 29-én az Automobilfuvarozó Rt. 13 kocsisa 14 U.o. 1986. okt. 1. 15 U.o. 16 U.o. 1907. jan. 15. 17 A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak az 1906. évben, Országos Központi Közösségi Nyomda (OKKNy), Bp., 1907. 648—649. p. A szerződés szövege: Fuvarozó Munkás, 1906. okt. 1. 18 Fuvarozó munkás, 1907. jan. 15. 19 U.o. 1906. okt. 1. 340
