A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

juttat el a szállítócégek egyesületéhez, amelyben kollektív szerződés megkötését javasolja a szállítómunkások részére.

12 A szakegylet szervező munkáját 1906 közepétől kíséri fokozottabb siker, a taglétszám robbanásszerűen növekedni kezd. Nincs havi kimutatásunk az újonnan belépett tagok számáról, de ismerjük a bevételek alakulását. 1906. márciusában 249,60 K, áprilisában 542 K, májusában 644 K, júniusában 575,20 K a bevétel. Július a fordulópont : 2988,20 K a beiratási díjakból, tagkönyvek árából és a heti járulékokból álló bevétel összege. Augusztusban 2393,10 K, szeptemberben 3696,70 K folyik be a szakegylet pénztárába. A szeptemberi csúcs után némileg csökken a tagbelépések száma: októberben 2609,24 K, novemberben 2542,70 K, decemberben 2689,27 K a bevétel. „Beiratás és hetijárulék fejében befolyt 19 510 K 60 fillér, ami a fuvarozómunkások egyleti életében páratlan eredmény" — írja az 1907. január 27-i rendes évi közgyűlésre készült jelentés. 1906. december végén 2641 tagja van a szakegyletnek. Az év folyamán 2418 új tag iratkozott be, 17 más szervezetből lépett át.

13 A gyors tagszaporulat oka döntően az, hogy a szakegyletnek fennállása óta először sikerült békés eszközökkel, tárgyalások útján több előnyös kollektív szerződést kötni. Az 1906-os év általános gazdasági fellendülése élénkíti a fuvarozó és szállító ipart is. A jó konjunktúrában a tőkések egyrésze, például a szállító cégek az üzletmenet zavartalansága érdekében hajlandók engedményekre, kollektív szerződés megkötésére. 1906. május 1-én a szállítómunkások, július 1-én a söröskocsisok fogadtatnak el előnyös árszabályzatot. Ez visszahat a szervezkedésre, a szerződések „behozzák" a munkásokat a szervezetbe. Az „Egyesült Budapesti Szállító Cégek" és „a budapesti teherszállító és fuvaripari munkások" között 1906. május 1-én egy évi időtartamra (1907. április 30-ig) létrejött megállapodás a szakegylet jelentős sikere, több mint ezer fuvarozó- és szállítómunkás bér- és munkaviszonyait javította meg. A szállítócégek kötelezték magukat arra, hogy csakis szakegyleti tagokat alkalmaznak, illetve csak azokat veszik fel, akik hajlandók belépni a szakegyletbe. Azokat a munkásaikat, akik a megállapodás időpontjában nem tagjai a szakegyletnek, a belépésre fogják ösztönözni. Elismerik a bizalmiférfirendszert. A szállítócégeknél a munkaidő reggel 6 órakor kezdődik, de a napi munkához szükséges előkészületeket, a lovak befogását stb. 6 óra előtt kell elvégezni. A munkaidő este 9 órakor fejeződik be, utána minden megkezdett munkaóráért 60 fillér pótdíj jár a munkásnak. Szombat és ünnepnap előtti este, valamint vásárok alkalmával azok a munkások, akik este a vasúthoz fuvaroznak, 1 K pótdíjban részesülnek. A munkáltatók a túlóradíjakat a hetibérrel együtt fizetik ki. A szerződés a munkások minimális hetibérét 25 K-ban állapítja meg, ez valamennyi szállítómunkásnak 1 K bérjavítást jelentett. Azok a munkások, akik Budapesten mint szállítómunkások még nem dolgoztak, és a szakmában még járatlanak, csak három havi munka után kapják meg kötelezően a 25 K minimális hetibért. Ez az egy koronás bérjavítás az 1907. január 27-i közgyűlésre készült jelentés szerint a szállítómunkásoknak fél év alatt összesen 23 400 K munkabér többletet jelentett. A felmondási idő mindkét fél részéről 8 nap. Ez a kollektív szerződés elismeri az „üzemi balesetet", amely a szállítóiparban igen gyakori. Ha a munkás „hivatásszerű szolgálatának teljesítése közben vagy következtében" megbetegszik, három napot meghaladó betegség esetén a munkáltatók fizetik a betegsegélyző intézet által fizetett táppénz és a hetibér közötti különbséget. Három napon aluli betegség esetén ezt csak akkor fizetik, ha a munkás a beteg11 Fuvarozó Munkás, 1907. jan. 15. 13 U.o. 22* 339