A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

fontosságáról, éppen a szakegylet gyengesége következtében, többnyire a munkáltatók retorzióival kellett számolniuk. Nem ritka a nyílt megtorlás: aki szervezkedik vagy szervezkedésre szólítja fel társait, azonnal az utcán találja magát. (A Heisler Ignác szállítócég pl. kijelentette, hogy szervezett munkást nem alkalmaz.) Akadnak ravaszabb és egyben a vasárnapi munkaszünetet nem tisztelő munkáltatók. Az ő módszerük „finomabb". „Már több helyen megtörtént, hogy amikor a munkások gyűlésre akarnak menni, akkor a munkaadó berendeli őket délután 4—5 órára lóvizitre csak azért, hogy a gyűlésre ne tudjanak elmenni."

2. Gyakran a munkáltatók által megkövetelt túlmunka, a hosszú munkaidő akadályozza a szervezkedést. 1905. július 2-án vasárnap például a kőbányai söröskocsisok nem tudnak elmenni a meghirdetett gyűlésre, mert a beköszönő kánikulában még este 6 órakor is a sört kell szállítaniuk.

4 A szakegylet gyengesége következtében a munkáltatók büntetlenül torolhatják meg a politikai sztrájkban való részvételt. A „vörös péntek" — a budapesti munkásság első általános politikai sztrájkja és tüntetése az általános és titkos választójogért szeptember 15-én — magával sodorta a fuvarozómunkások jó részét is. Az Első Budapesti Gőzmalom Rt. 40 kocsisa közül hatot elbocsájtanak a tüntetésen való részvétel miatt, így szabadulva meg az idős kocsisoktól. Az Alexander és Liebermann cég is elbocsájtja néhány sztrájkoló kocsisát.

5 Mindezek következtében a fuvarozómunkások nagy része 1905-ben még távol maradt a szocialista szakegylettől, a taglétszám 1905. decemberében mindössze 206 fő.

6 A beiratási díjból és tagdíjból adódó évi bevétel is igen alacsony, 1740 korona (K) 45 fillér. Az évi kiadások 1639 K 85 fillért tettek ki, így a szakegylet 100 K 59 fillér vagyonnal indult az 1906-os évnek.

7 1905. október 17-én a VI. kerületi elöljáróság hatósági vizsgálata során megállapítja, hogy a szakegylet még mindig nem tudta az alapszabályaiban előírt pénzszekrényt megvásárolni, „lévén az egyesületnek legkedvezőbb időben is legfeljebb 50—60 korona készpénze, amelyet folyó rendes kiadásokra kell tartalékban tartania."

8 Igaznak érezzük Tarczai Lajos véleményét, hogy ez időben a szakegylet „... minden ereje ama néhány tag áldozatkészségében rejlett, akik tántoríthatatlan meggyőződéssel vezették a szervezőmunkát."

ö Az 1906 februárjában tartott közgyűlés változtatni akart a helyzeten és határozati lag kimondja, „hogy legelső tennivaló a fuvaripari munkásság szervezése, a helyzetüknek ha kell áldozatokkal is járó megjavítása."

10 A szervezőbizottság ehhez a fővárosi szervezett munkásság erkölcsi támogatását kéri, felhívást tesz közzé a Szakszervezeti Értesítőben, hogy a gyárakban, a „más ipari helyen" szétszórva dolgozó fuvarozómunkásokat a szervezett munkások szólítsák fel szervezkedésre.

11 De a szervezőbizottság a gazdasági harcot is megkezdi. A szakegylet 1906. februárjában emlékiratot 3 Fuvarozó Munkás, 1905. aug. 15. 4 U.o. 1905. júl. 15. 5 U.o. 1905. szept. 15. •U.o. 1907. jan. 15. 7 U.o. 1906. szept. 1. 8 Budapest Főváros Levéltára (BFL). Tanácsi iratok. (Tan. ir.) IV. 1407 B. — 37924/1905—

VI. ker. A VI. ker. elöljáróság jelentése a főváros tanácsának: a szakegylet tisztségviselői teljesen díjtalanul végzik munkájukat, csak a pénztárkönyvet vezető „számvitelhez értő egyén" kap havi 11 korona fizetést. Az 1906. március 5-én megtartott újabb hatósági vizsgálat jegyzőkönyvében lakonikusan csak annyi áll: „A vizsgálat alkalmával kifogásolni való nem észleltetett." (BFL Tan. ir. IV. 1407.B. — 6352/190/—

VI. ker.) 9 A fuvaripari munkások szervezkedése 1898—1908. A Budapesti Teherszállító és Fuvaripari Munkássegédek Szakegyletének jelentése. Bp., Világosság, 1908. 19. p. — A szerző Tarczai Lajos, de a neve nincs feltüntetve. 10 Fuvarozó Munkás, 1907. jan. 15. 11 Szakszervezeti Értesítő, 1906. jan. 338