A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: Út-, híd- és révvámok Magyarországon (1853—1890) 241

bérlőt „kifúrni" a bérleti jogból, hogy ajánlatukkal egyidőben megvádolták. Steiner Márk erdőhelyi vegyeskereskedő a Helytartótanácsnál „Erdőhegy és Kisjenő közt lévő Fehér Kőrösön átvezető híd jelenlegi vámbérlőjének önkényes és vámbér tekintetében káros eljárását panaszolja be, egyben a híd vámbérlete fejében évi 400 frt-t ajánl fel."* Egy sikeres árverés után árverési jegyzőkönyvben kötötték ki azokat a feltételeket, amelyekkel az üzlet létrejött. A haszonbérlő kötelességeit a Szárcza és Neuzina közötti vámoshíd árverési jegyzőkönyve a következőkben határozza meg: „Haszonbérlő köteleztetik a hidakat használó felekkel illedelmesen bánni, azoktól a vámot a vámházon kívül az úton beszedni, azoknak kívánságukra nyugtaként bolletákat kiszolgáltatni, s a sorompó előtti vámszedői helységet éjjeli időben saját költségén kivilágítani, valamint sorompója oszlopára a hatóságilag megállapított díjszabványt kiragasztva nyilván tartani — ezen kötelezettségeinek elmulasztása esetében haszonbérlő. . . bírsággalfog . .. megrovattatni.

,,u A tulajdonosok a bérlőiktől óvadékot követeltek. Ez általában a kikiáltási ár 10%-a volt, amelyet készpénzben vagy államkötvényekben kellett letenni. Ezt tulajdonosa csak a haszonbérlet lejártával kapta vissza. Az évi haszonbért havonta, negyedévente kellett egyenlő összegekben befizetni a vámtulajdonosnak. Az elmaradt haszonbér után késedelmi kamatot kellett fizetni. Az óvadék összege miatt kerültek nehéz helyzetbe 1885-ben a Bihar megyei vámbérlők. A megye, a tulajdonában álló hidak bérbeakása során az óvadék összegét erősen felemelte. „A legnagyobb ajánlatot tevők oly vagyontalan emberek, akik az óvadékot letenni nem képesek, s így ha a remélt haszonnak nem felelne meg a befolyó jövedelem, az óvadék benthagyása mellett vagy megszöknének a vámtól, vagy nem fizetnének,"

35 A vámbérlő vállalkozó kockázata nem volt kicsi. Egy megépült vasútvonal erősen lecsökkenthette a bevételeket — de ezzel előre lehetett számolni. Nem lehetett azonban a kedvezőtlen időjárással, árvízzel, marhavésszel, hídkárokkal stb. „kalkulálni". 1863-ban a Vas megyei Rum és Kám közötti hídon a közlekedés erősen lecsökkent, mert hat hónapig marhavész volt, s a vásárokat betiltották. Ugyanitt 1880-ban egy árvíz elsodorta a hidat. Az orsovai Cserna-híd mellett a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) teherrakodó hajóállomást nyitott, „mely által a Cserna-híd kikerültetik". Góth Pál vámbérlő a következőket írta: „Természetes, hogy mint vámbérlő üzletember számításomat a vám bérleténél a közlekedés forgalmára alapítottam, s most ezen teherrakodó állomás megnyitása által tetemes kárt szenvedek, de a kincstár is kárt fog szenvedni, mert ezáltal az orsovai Cserna hídvám jövedelme tökéletesen érdektelen lesz".™ Az elemi csapások mellett komoly jövedelem kiesést jelentett, ha a folyók annyira leapadtak, hogy át lehetett kelni rajtuk. 1866-ban olyan alacsony volt a Hernád vízállása, hogy minden helység határában át lehetett kelni rajta, sőt „a hídbirtokosok megrontására a hídjuk feletti mintegy 40—50 ölnyire keltek át"F A karánsebesi vámoshíd bérlői panaszt tettek Schmidt Ödön malomtulajdonos ellen, „ki a hídvámbérlők többszöri figyelmeztetése dacára, a hídvám megfizetését'''' kijátszotta, mert a folyón gázolt át szekereivel és marháival. A városi rendőrkapitány a malomtulajdonost vámcsonkítás miatt elmarasztalta, „...gonosz szándékkal a hidat kikerülte, magát 33 OL. K. 173. 1869. 12. t. 1863. cs. Az ügy folytatása: a vizsgálat kideríti, hogy Steiner panaszai valótlanok. 34 OL. K. 173. 1868. 12. t. Árverési jegyzőkönyv. 1865. jan. 30. 35 OL. K. 173. 1885. 12. t. 705. cs. Bihar megye alispánja a KKM-hez. Nagyvárad, 1885. ápr. 11. 38 OL. K. 173. 1886. 12. t. 838. cs. Góth Pál levele. Herkulesfürdő, 1886. máj. 20. 37 OL. K. 173. 1867. 12. t. 11. cs. Előterjesztés. 264