A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: Út-, híd- és révvámok Magyarországon (1853—1890) 241

— az országos vagy községi közmunkát teljesítő egyének és fuvarok; — a hivatalos úton járó, egyházi jelvényeket viselő lelkészek; — temetési menetek, búcsújáratok, ha csoportosan mennek és egyházi jelvényeket is visznek; — templom, iskola, paplak építéséhez ingyen szolgáltatott fuvarok; — tűzoltók és fogataik, ha a tűz helyszínére mennek, illetve visszatérnek; — minden mezőgazdasági célból közlekedő fogat vagy hajtott állat, azon határon belül, melyhez tartozik; — gyalogosok, akár visznek terhet, akár nem, de ez a mentesség nem vonatkozik a kompokra és révekre; — a vámtulajdonosok által önként vámmentesnek elfogadott személyek. A fentieken kívül a magánvámokon vámmentességet élveztek a nemes emberek, abban az esetben is, ha kereskedtek. A vámbérlők és vámszedők A vámtárgyak csak egészen kivételes esetekben voltak a tulajdonos kezelésében. Sokkal kényelmesebb volt egy összegben, meghatározott időre egy vállalkozónak bérbeadni, mint saját kezűleg foglalkozni a vámszedéssel együttjáró mindennapos ügyekkel. A vámbérlők a kor kisvállalkozói voltak. Többnyire a vámtárgy melletti településen éltek, s volt annyi tőkéjük, hogy fedezni tudják a bérlet letéti összegét. Igen gyakran zsidó származásúak (pl. Schlesinger Manó, Lővy Náthán, Káhán Lázár, Steiner Márk, Neugröschel Áron stb.), és más regálébérletük is volt a faluban. A kutyfalvi komp bérlője például a révjog mellett két mezei kocsma bérletét is bírta. Szeged a tulajdonában álló tápéi révvámot a hozzá kapcsolódó italmérési joggal együtt adta bérbe. A vámszedési jogot a legtöbbet ígérő vállalkozó árverésen nyerhette le. Milyen összegekért lehetett elnyerni egy árverést? Például a rumi hídvám bérlete 1862—63ban 1500 frt-ért, 1863—65-ben 2403 frt-ért, 1865—66-ban 1600 frt-ért kelt el. A legnagyobb forgalmú vámoshidak ennél sokkal magasabb összegekért találtak bérlőre. A szolnoki híd 1868—70-ben 4603 frt, a huszti híd 1865-ben 5257 frt évi bérletet hozott. A legkimagaslóbb vámbérösszeget a tokaji híd nyújtott. Lichtman Simon haszonbérlő 1865—68 között évi 7303 frt-t fizetett érte. A vámbérlők hasznáról nincsenek adataink. Ez üzleti titok volt. Két tényből is következtethetünk azonban arra, mely vámtárgyak hozták a legtöbb nyereséget bérlőiknek. A különösen jó üzletnek bizonyult hidak bérletére igen gyakran tettek árverésen kívüli — az ottani legtöbbet Ígérőnél magasabb bérösszegre — ajánlatot. Ilyen hidak voltak pélkául a Máramaros megyei Tisza-hidak, a tokaji híd és egyes borsodi hidak. Drucker Lőrinc 1888-ban a belügyminiszterhez fordult: a sajószentpéteri hídvám 1300 frt-os évi bérlete helyett 1900 frt-t ajánlott fel. Seppert János mérnök és vállalkozó 1866-ban azt az ajánlatot tette a tokaji híd tulajdonosának, hogy hajlandó egy állandó hidat (!) saját költségén (60—70 ezer frt) felépíteni, ha 10 évre megkapja a híd vámszedési jogát. 1871-ben Ecsik Brandstein táviratban tett ajánlatot a KKM-nek a técsői és huszti hídvámért. Öesterreicher Lipót a szolnoki híd bérösszegének „nyilvánosságra jövetele után azt az ajánlatot tette, hogy a legmagasabb ajánlat értékét ő is megadja és kéri, hogy a pályázaton résztvett többi ajánlat mellőzésével ajánlatát utólagosan fogadják el".

32 Voltak, akik úgy próbálták a vám32 OL. K. 173. 1885. 12. t. 705. cs. Jász-Nagykun-Szolnok m. főjegyzője a KKM-hez. Szolnok, 1883. ápr. 14. 263