A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: Út-, híd- és révvámok Magyarországon (1853—1890) 241

szükségletére szállított só vagy sósvíz után sem. A vámmentes lakosságnak azonban kötelezettségei is voltak. „Ezen vám alól egyedül Hidasnémeti község lakosai vétetnek ki, kiknek minden igavonó vagy szabadon hajtott marhái, sertés és juhai vámmentesek — viszont a hidat minden tekintetben oltalmazni, árvíz és jégmenés esetében a híd megmentésére készségesen segédkezet nyújtani, a híd lábai alól a jeget kivágni s jégmentesen tartani köteleztetnek."'

2

'* Az eseti vámmentességi ügyek legérdekesebbike a hidasnémeti hídhoz kapcsolódik. Gedeon Mátyás kassai útépítő vállalkozó a király megyebéli körutazása alkalmából a Kassa—Szikszó közötti országutat kijavította. A gönci bányából származó követ a vállalkozó szekerei a hidasnémeti hídon keresztül szállították. Gedeon, hogy itt ne kelljen vámot fizetnie, hivatalos igazolványt kapott (az állami, törvényhatósági és községi utak építéséhez anyagot szállító fuvarok mindig vámmentesek, ha azt igazolni tudják). A vámtulajdonosok ezt az igazolást nem vették figyelembe, ebből keletkezett a bonyoldalom. „... s még is dacára ennek, a hidasnémeti közbirtokosság Gedeon szekereitől vámot folytonosan szedett, és a cs.kir. közhatóság arra nézve, hogy a vámszedést tetleg beszüntessék, vagy a közbirtokosság legalább a beszedő vámról vámjeleket vagy nyugtákat a szekereseknek kiadni köteleztessenek — semmi nemű intézkedést nem tett, holott Gedeon Mátyás a közbirtokosságnak eziránti eljárását a kir. építészeti hivatalnak többször bejelentette. ,"

30 Számla híján a hatóság úgy számította ki a Gedeon által fizetett összes vámot, hogy megnézte, hány szekér tudta elszállítani a kőmennyiséget. A szekerek számát pedig megszorozták a vámtarifa díjtételével, s így megkaptak egy igen magas összeget: 2077 frt. 88 kr-t. Ezt a pénzt a kir. építészeti hivatal 1859-ben kifizette a vállalkozónak. A hidasnémeti vámtulajdonosokat kötelezték ennek az összegnek a visszafizetésére. A tulajdonosok kijelentették, hogy ez az összeg sokkal nagyobb a valóságosnál, mert Gedeon szekeresei nagyrészt a folyón keltek át, a hidat kikerülték. A hatóság tanúkat hallgatott ki. „Tanúk bizonyítják, hogy az akkori időkben [t.i. 1856—58] a Hernád vizén át soha nem mentek, de nemis mehettek, mert az elvállalt szállítás mindig tavasznak idején és ősszel folytatván, akkor is a Hernád vize rendesen magasabb, melynek sebes rohama az átgázolást nemcsak életveszélyeztette, hanem lehetetlenné is tette."

31 Az ügyben végül elmarasztalták a vámtulajdonosokat, de erre a végleges döntésre mintegy tíz évet kellett várni. Összefoglalva a vámmentesség kérdését, a következő személyek és fogatok élveztek mentességet az állami, törvényhatósági, városi és községi út-, híd- és révvámokon: — a királyi udvar, kísérete, az udvarhoz tartozó fogatok; — az uralkodóház tagjai és udvartartásaik; — a külföldi követek és fogataik; — a hadsereg, a honvédség, valamint azon fogatok, amelyek részükre szállítanak; — a hivatalosan utazó állami és törvényhatósági tisztviselők, a közbiztonságot őrző hivatalos közegek, pénzügyőrök, fegyencek, toloncok, foglyok és az őket kísérő személyzet, valamint fogataik; — az állami javak általában, valamint az azokat szállító fogatok; — a postát szállító fogatok, lovak, szállítmányok; — azok, akik az állami, törvényhatósági és községi utak építésével és jókarban tartásával, ellenőrzésével vannak megbízva, azokon a vámtárgyakon, amelyekre tevékenységük kiterjed, és az őket szállító fogatok; — azok a fogatok, amelyek az állami, törvényhatósági és községi utak építéséhez anyagokat szállítanak; 29 OL. K. 173. 1888. 12. t. 1122. cs. Abuj vm. közgyűlése, 1872. ápr. 15. 30 OL. K. 173. 1867. 12. t. 11. cs. A kassai királyi kincstári ügyészség a KKM-nek. 1867. aug. 14. 31 OL. K. 173. 1867. 12. t. 11. cs. Gönz város főbírájának bizonyítványa, 1866. jún. 16. 262