A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: Út-, híd- és révvámok Magyarországon (1853—1890) 241

s mégsem lehet a vámszedést köztehernek tekinteni. „Valóságos anomáliának kell tekintenünk azon helyzetet, mely szerint bár 1848-ban a közteherviselés elve kimondatott, mégis a hidvám mentességre s egyéb kiváltságokra nézve meghagyatott, annyival inkább minthogy a kincstári hidakon az általános vámfizetés behozatott s a kiváltságoltak vámmentessége csak a magánosok hídjaira tartatott fennt, miből még azon tarthatatlan állopot is származik, hogy így a magányosok hidjai, az adót fizetők csak egy részének hozzájárulásával tartatnak fennt és sok esetben az így bejött vámjövedelem fedezni képtelen már magának a fenntartásnak költségeit is, nemhogy a netaláni építés költségeit fedezné. Igazságosnak és az egyenlő teherviselés elvéből kiindulva méltányosnak és korszerűnek tartanok az általános vámkötelezettség kimondását országszerte. .. anomáliának tartjuk azt, hogy megyénk nagy erőfeszítéssel fenntartott útjain és hídjain a külországbeliek és külmegyebeliek vámmentesen járnak.. . "

25 A magánvám tulajdonosok is erősen sérelmezték e számukra kedvezőtlen helyzetet. Lónyay György és Eötvös Jenő, a naményi hídrészvénytársulat képviselői Bereg megyét kérték „tekintettel a híd nemzetgazdasági, honvédelmi és közlekedési fontosságára és tetemes áldozatokkali fenntartása a jövedelmezőség elmaradása tekintetéből a kiváltságos nemesi osztálynak ezen hídon megvámoltatását a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumnál támogassa''\

26 Darvas Antalné a Bársonyos folyón álló vámoshídján, gróf Andrássy Gyula a Szőllőske határában levő hídján, Wodiáner Mór gyomai hídján kérvényezte a nemesi vámfizetés bevezetését. A válasz valamennyi esetben elutasító volt. „.. .akár a réven akár a hídon átkelők közül is, csak azok tartoznak fizetni, akik ezelőtt is fizettek volna, ez csalhatatlanul alapul magában a nyert szabadalomban és a törvényes jogban. Nem kecsegtetheti tehát az uraságot az a gondolat, hogy mivel az országra nézve a közteherviselés behozatott abból kiindulva a magánosok is mindenkitől a réven vagy hídon átkelési bért követelhetnének."

27 „Minthogy a volt nemes osztály a Maros hídon vámmentes, ennek kiderítése főleg idegenekre nézve igen nehéz, ... számtalan a zavar, vesződség, ez a mai viszonyok között tarthatatlan anomália.

,,2s A nemesi vámmentesség a magánvámokon maga után vonta, hogy a jogosultakat igazolványokkal kellett ellátni. Szabó Gábor nemes ember 1887-ben azzal a panasszal fordult Nagyküküllő megye alispánjához, hogy a vámbérlő megvámoltatta a fogatot. A vizsgálat kiderítette, hogy a hídvámbérlő szolgái nem ismerték a kocsit és a kocsis nem tudta igazolni, hogy nemes ember kocsija. A medgyesi Nagyküküllő-hídon a vámmentességet igénylő személyeknek igazolvánnyal kellett rendelkezniük. Ebben a személyleírás mellett a foglalkozás, illetve társadalmi helyzet megjelölése is szerepelt (nemes, szabad székely, pap, tanító, tanuló, vagy szász kereskedő). A hídon a volt úrbéresek csak akkor vámmentesek, ha igazolják, hogy a malomba mennek, illetve onnan jönnek. Az eseti vámmentességi igények a település és a vámtárgy egymáshoz viszonyított földrajzi helyzetéből következtek. Például Nagybocskó község a Tisza két partján feküdt. A folyón átjáró kompon a nagybocskóiak vámmentesek voltak. A szegény és elsősorban marhatenyésztésre utalt Máramaros megyében a havasi legelőkre és onnét visszahajtott marhák vámmentesek voltak. Nem kellett fizetni a szarvasmarhák 25 OL. K. 173. 1872. 12. t. 88. cs. Bereg megye közönsége a KKM-hez. 1872. máj. 14. 26 OL. K. 173. 1872. 12. t. 88. cs. Beregmegye közönsége nevében Péchy Tamás alispán a KKM-hez 1873. szept. 4. 27 OL. K. 173. 1869. 12. t. 63. cs. A nagyváradi cs. kir. ügyészi hivatal a kir. Nagyvárad kerületi főispánnak. 1851. ápr. 14. 28 OL. K. 173. 1879. 12. t. 216. cs. M. kir. építészeti hivatal a KKM-hez. Marosvásárhely, 1879. jan. 22. 261