A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Dienes Istvánné: Az útlevél hazai történetéből 177

való kimutatása, úgyszintén a közjóra abból háromolható haszonnak a kitudása után, az itteni királyi főkormányszéknek, vagy ennek együtt nem léte esetén egyedül a főkormányzónak az útlevelével magukat ellássák; azt Ő felségének az udvarában bemutassák és itt az arról adott kötelező iratban, hogy csakis barátságos országokba mennek, hűséget fogadni és biztosítékot nyújtani tartozzanak; az ellenkezőleg cselekvők a törvények rendelkezéséhez képest a kihágás büntetésébe esnek. De határozottan kijelenteni kívánjuk azt, hogy ezt az előírt módon való kiutazási szabadságot csupán csak azokra kell érteni, a kik az e czélra szükséges költségekkel, akár a magukéiból, akár a pártfogóik részéről el vannak látva, nem pedig azokra, a kik ezt a költséget az adózó néptől faluról falura kikoldult alamizsnából (mert ez, miután nyilván az adózóknak terhére van, bármely czím és ürügy alatt örökre tiltva kell, hogy legyen) akarják fedezni. Addig is a karok és rendek teljesen megbíznak abban hogy 0 szent felsége az ő hű alattvalói iránti anyai jóságánál és az e tárgyban kegyelmesen kibocsátott rendeleteivel tanúsított kegyelmességénél fogva, a magas fejedelem szolgálatára és a haza javára törekvő erdélyi ifjúságnak a hasznos tudományok és tapasztalatok szerzése czéljából ezt a szabadságot az O szent felségével barátságos tartományokba, az előírt módon való kimenésre nézve, e módosított törvényczikkely értelmében és szabad menlevél mellett a királyi főkormányszék, avagy a főkormányzó útján, a körülményekhez képest és minden valláskülönbség nélkül a legkegyelmesebben megfogja adni."

Q8 Az erdélyi ifjak peregrinációjának ez a törvény végetvetett; a 18. században a külföldre szóló útlevelet nem adták könnyen, s különösen nem a protestánsok számára. Csak 1791-ben hatalmazta fel az uralkodó (II. Lipót) a Helytartótanácsot arra, hogy a külföldi egyetemekre menni szándékozó protestáns diákoknak útlevelet adjon; a királyhoz ezután már csak a véglegesen külföldre távozni akarók kérelmét kellett felterjeszteni. 1796-ban I. Ferenc elrendelte, hogy a Helytartótanács félévenként terjessze eléje a külföldre tanulni utazó protestáns ifjak jegyzékét. A diákoknak a visszatérésre is engedélyt kellett kérniök, s visszaérkezéskor jelentkezniük kellett a Helytartótanácsnál, amely bizonyítvánnyal látta el őket." Világot látni, a maga kedvére utazni csak kivételképpen indult a 18. században egy-egy erdélyi főnemes, mint például az udvarhű (bár protestáns) családból származó Teleki grófok: a marosvásárhelyi könyvtárat megalapozó Teleki Sámuel,

100 Teleki Ádám

101 és Teleki József

102, Közülük elsőnek Teleki József inául el Budáról 1759. július 2-án, titkára és inasa társaságában. Svájcba, Németországba, Hollandiába és Franciaországba utazik, mert „a többi része Európának fegyver között, vagy legalább gyanúsok lehetvén," oda nem is mer engedélyért folyamodni. Több mint két évig tartó tanulmányútjáról gondos-pontos (és igen élvezetes) naplót vezetett,

103 amely valódi kincsestára a kor Európájára vonatkozó eleven megfigyeléseknek. Feljegyzéseiből tudjuk azt is, hogyan 98 Magyar Törvénytár. 1540—1848. évi Erdélyi Törvények, i.m. 433—435. p. 99 Felhő—Vörös i.m. 272—273. p. 100 Gróf Teleki Sámuel (1739—1822) kifejezetten a könyvek gyűjtéséért utazott többször is külföldre; a Teleki-Téka mintegy 50 000 darabból állt már az ő életében. Kiadta a könyvtár katalógusát is. Mária Terézia uralkodása alatt királyi kamarás, II. József idején belső titkos tanácsos. 101 Gróf Teleki Ádám (1740—1792) Mária Terézia idején Kővár-vidék kapitánya, II. József alatt a kolozsvári kerület királyi biztosa. Lefordította és kiadta Corneille Cid-jét 1773-ban. 102 Gróf Teleki József (Huszt, 1738 — Szirák, 1796), leszármazottja volt az erdélyi fejedelmi kancellár Teleki Mihálynak, a költőnő Árva Bethlen Kata a nagynénje volt. Külföldi útján felkereste Voltairet, Rousseaut, később levelezett is az utóbbival. 103 Egy erdélyi gróf a felvilágosult Európában. Teleki József utazásai 1759—1761. (Szerk.: Tolnai Gábor.) Akadémiai Kiadó, Bp., 1987. 14 209