A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Dienes Istvánné: Az útlevél hazai történetéből 177

kapta meg az útlevelet ilyen alkalmatlan időpontban, „a prussiai király hadakozása", a hétéves háború (1756—1763) kellős közepén. Ekkor a kiutazáshoz különleges királyi engedély kellett, s aki a kancelláriára nyújtotta be a kérelmét, aligha kapott kedvező választ. A 21 éves ifjú Teleki épp ezért januárban Bécsbe utazott, kihallgatást kért Mária Teréziánál, s személyes hódolata, diplomáciai ügyessége meglágyította a királynő szívét.

104 Később indul majd utána két unokafivére, útjaik a svájci Bázelban találkoznak. III. A külföldi utak tehát ritkák, kivételesek, annál inkább megélénkül azonban az élet a végre békét élvező ország határain belül. A nemesség — a királynő szándékainak megfelelően — gazdálkodik, gyarapszik, építkezik; és utazik, már nemcsak ügyei intézésére, hanem szórakozás, okulás kedvéért is (15. ábra). A gyermekeket gondosan kiválasztott, távolabbi iskolákba küldik, német szót tanulni meg a szepességi városokba: Kazinczy Ferenc

105 9—10 évesen, Dienes öccsével együtt két évet tölt e célból Kézsmárkon. Sárospataki kisdiák koráról így ír: „Atyám . .. vitt mindenhová, ahol látni lehete valamit, és mind hogy lássunk, mind hogy láttassunk. Gyűlés vala Újhelyben, s ott valánk; akasztottak, megnézeté velünk; tor túr áztak,™ jelen volt, s a jobb érzés, jobb gondolkozás magvát hinté el kebleinkbe. . . "

10? Nagyobb események is adódnak Sárospatakon: 1770. május 20-án maga II. József császár áll meg ott ebédelni, Munkács felé utaztában.

108 „Más atya megeléglé vala, hogy gyermeke a nagy utazót szekerében pillantsa meg: ő bejöve [t.i. Regmecről, ahol lakott, kocsin három óra járásnyira Pataktól — D.I.], s a jobb nézők közé vezetett el" Már tizenévesen elviszi gyermekeit a gondos atya Pestre is, látják Gödöllőt, Aszódot — „... kimondhatatlan a haszon, melyet ránk ez az egy holnapnyi utazás hozott", állapítja meg visszanézve, sok év múlva.

109 Kazinczy (s nemcsak ő) szívesen száll szekerébe, hogy felkeresse távoli barátait, írótársait; bejárja az országot az erdélyi végektől Sopronig, keresztül-kasul. Ha valami új élmény, tapasztalás megragadja, el nem mulasztja másokkal is tudatni; lelkesen számol be a legelső gőzhajón tett utazásáról, mint egy igazi nagy kalandról: 1831. április 7-én hajnalban indult el Pestről, s 8-án este érkezett Gönyűre. (Az út tehát sokkal tovább tartott, mint szárazföldön, —jóval többe is került.) A leírás oly tömör és szemléletes, hogy apró — a lényeget nem érintő — kihagyásokkal érdemes szószerint idéznünk: „Még csillagos vala az ég, s a lámpák az utcákon nem aludtak el egészen, midőn kimentem a hajóra, nehogy e vízi utazás örömeitől elessem, ha késni találnék. Lábaim alatt, midőn a hajó teknőjére felléptem, már pezsge a kisded vulkán, s a füst tekerge ki kéményéből. Végigmentem a hajón, s megállék a nyílások mellett, látni, mint égnek a kemencék, s a gépely csudás alakú rúdjai s kerekei mint mozognak lassú nehéz lökődésben. A féléjszaka és félreggel kétes fényében még ki nem lehete 104 U.o. 15. p. 105 Kazinczy Ferenc (Érsemlyén, 1759. okt. 27. — Széphalom, 1831. aug. 22.) író, a korabeli magyar irodalom és a nyelvújítás vezéralakja. Emlékiratai, levelei korának hű krónikái. lós A nyilvános kínzás, a tortúra olykor a kivégzés előtti súlyosbítás, máskor főbüntetés vagy vallatás volt, a városok szokásos látványossága. Mária Terézia törvénykönyve, a Constitutio Criminalis Theresiana 1776-ban tiltotta meg „örök időkre." 107 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Kazinczy Ferenc művei i.m. I. 218. 220. p. 108 A császár második magyarországi útja vezetett a Felvidéken át Erdélybe; korábban; 1768-ban Buda—Szeged—Arad—Bánság—Zimony—Eszék—Pápa—Győr—Bécs körutat tett. 109 Kazinczy Ferenc i.m. 224. p. 210