A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Dienes Istvánné: Az útlevél hazai történetéből 177

a kézírásos adatokat ennek megfelelően németül és franciául jegyezték bele. Az időpont ezt követelte: az útlevelet két nappal a Napóleontól Wagramnál elszenvedett döntő vereség után állították ki, az úticél, Sopron pedig már május 29-én a franciák kezére került.

96 Érthető tehát, hogy az osztrák körbélyegzőn kívül a francia főkormányzó („Gouverneur Général") is lebélyegezte az útlevelet (14. ábra). A nyomtatvány „Reisepass" feliratot visel, kétségtelen azonban, hogy ez inkább „exmissionalis", tehát kiküldetési rendelet; 8 napra érvényes, az oda- és visszautazásra. A feszült katonai helyzet ellenére a személyleírás pontjait itt sem töltötték ki. A töröktől visszavett Magyarországot az abszolutizmusra törekvő Habsburg-kormányzat egységes elvek szerint törekedett kormányozni, csak formális önállóságot adva Erdélynek. A III. Károly rendeletével 1724-ben létrehozott Helytartótanács már 1725-ben elrendeli, hogy a jövőben a külföldi egyetemeken tanulni akaró magyarországi protestáns ifjak csak külön útlevéllel hagyhatják el az országot.

97 A Helytartótanács illetékessége Erdélyre nem terjedt ki, ezért volt szükség arra, hogy az Erdélyi Fejedelemség országgyűlése fogadja el a Compilatae Constitutiones szabad utazási jogát megsemmisítő új törvényt; ez 1752-ben meg is történt. A törvénycikk szövegét azért érdemes szemügyre vennünk, mert hasonló törvény a pozsonyi országgyűlésen nem született; azonos elvek alapján készültek viszont a magyarországi rendeletek. A külföldre utazás módozatait voltaképpen az egész ország számára ez a törvény határozta meg 1848-ig. A „novemberi cikkelyek" így kezdődnek: „Mi, Mária Terézia, Isten kegyelméből római császárnő..., Erdély fejedelme... az elmúlt ezerhétszázötvenkettődik év augusztus hava 21-ikére, az említett fejedelemségben, Szeben szabad királyi városunkba közönséges országgyűlést hirdettünk..." S rögtön az I. cikkely e kardinális kérdéssel foglalkozik: „A Compilata Constitutiók III. része 9-ik czíme czikkelyének, a mely az ifjaknak tanulás czéljából a külső országokba kimenetelét tárgy azzá, az Ő szent felsége kegyelmes hozzájárulása mellett való módosítása. Midőn a mi elődeink ennek a fejedelemségnek békés állapota biztosításáról és közjava eszközléséről szorgalmatosan gondoskodni kívántak, a többek között az Approbata Constitutiók III. része 14-ik czímében és a Compilata Constitutiók III. része 9-ik czímében a külső országokba való kimenés módját és feltételeit is szabályozták. Mivel pedig úgy találtuk, hogy a Compilata Constitutiók utóbbi czikkelyében az uralkodó fejedelem legfőbb hatalmára és örökösödési jogára nézve sérelmes és botrányos intézkedések is vannak, mert akár tanulás végett, akár egyéb czélból, a külső tartományokba való szabad kivándorlás minden megkülönböztetés és a fejedelem engedelme nélkül volt megállapítva. Ennek okáért az Approbata Constitutiók érintett III. része 14-ik czímének a további megtartása és érvényben hagyása mellett a Compilata Constitutiók említett czikkelyének a módosítására vonatkozólag az Ő szent felségétől részünkre kegyelmesen megadott hatalomnál fogva, ezt a czikkelyt O szent felségének a hozzájárulásával oda módosítjuk, hogy eltörölvén mindazokat, a melyek ebben a felségjogokra és az örökös fejedelem legfőbb hatalmára nézve sérelmesek s egyben botrányosak, a miképen Ő szent felségének e részben korábban kibocsátott és a mi törvényeinkkel is egyező rendeletei alapján már is gyakorlatba jött, úgy jövőre is azok, a kik az örökös tartományokon túl akarnak kimenni, az Approbata Constitutiók III. részének előbb említett 14-ik czíme értelmében, avagy a körülményekhez képest még a kimenők állapotának és helyzetének a főkormányszék részéről is kiküldendő alkalmas férfiak útján való megvizsgálása alapján, meg az illetők tehetségének igazgatóik bizonyítványaival 96 Veress D. Csaba: Napóleon hadai Magyarországon. 1809. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1987. 61—62. p. és a 46. p. térképe 97 Magyarország történeti kronológiája i.m. II. köt. 561. p. 208