A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Dienes Istvánné: Az útlevél hazai történetéből 177

bízza a küldötteket, hogy sürgessék a vármegyei tisztviselők és nemesek sérelmeinek megszüntetését; azonkívül kérjék, hogy az Udvari Kamarából az összeírás végett kiküldött bizottságot eredeti megbízóleveleivel együtt mutassák be a királyi tábla előtt.

69 Máskor annak orvoslását kérik a dikasztériumtól, hogy sokan, akik magánügyeikben utaznak, a szegény néptől előfogatokat követelnek, ezt még az újonnan felfogadott katonák, valamint a szolnoki harmincados emberei is megteszik;

70 több helységben egyetlen ökör sincs, mert mind szolgálatban van, s nem küldik őket vissza, mint kellene, Szegedről, hanem Aradig kell menniök; nagy részük megdöglik. A folyó évben 400 hatökrös szekeret kellett kiállítani a katonaság számára.

71 A sérelmek orvoslására eleve kevés volt a remény, hiszen még a panaszkodást is kemény rendelettel tiltották meg: a budai komissziónak tudomására jutott, hogy a megyében laknak olyan jobbágyok és jövevények, akik a rájuk kivetett hadiadó növekedése miatt idegeneknek fecsegnek. Hogy ilyen többé elő ne forduljon, a jövőben az ilyeneket 100 arany bírsággal sújtják.

72 így azután nem csodálható, hogy a vármegye — amely a rendeletekkel való igazgatást mindig is az önkormányzat csorbításának érezte, s törvényt csak az országgyűléstől fogadott el, amelyben az ő követei is jelen voltak —• fél szívvel, vagy egyáltalán nem hajtotta végre a kihirdetett utasításokat. Az idegenekkel való összetűzésekben sokszor a megye csendes egyetértésére utalnak a jelek; így például sohasem sikerül kinyomozni, hogy kik fosztották ki a velencei követ poggyászát 1698-ban;

73 Marsigli gró/Pest és Kecskemét között történt kirablásában pedig szinte kézzelfogható, hogy nem közönséges rablótámadásról van szó. Az eset 1698 februárjának első napjaiban történt, épp akkor, mikor az alispán Pesttől 4 mérföldnyire fekvő birtokára utazott. Részletesen leírják, hogyan kérte a kecskeméti bíró a grófot, maradjon éjszakára Kecskeméten, nehogy az úton rablótámadás érje, mint az az ellenőrrel (controlor) nemrég megtörtént. Marsigli gróf azonban gorombáskodni kezdett a bíróval, meg is ütötte. Ha a grófot kísérő két szolga és a melléje adott három muskétás fegyvert fog, biztosan nem támadják meg; azok azonban szétfutottak, s így rabolhatták ki a magára hagyott grófot. A vármegye tisztviselői semmit sem tudnak a rebellis támadókról, de most erélyes nyomozásba kezdenek Kecskeméten és Kőrösön lakó támogatóik után. —• Hogyan tudna ekkora pusztán a szegény, fegyvertelen, félénk, az örökös szolgálatoktól, az átvonuló katonáktól gyötört nép a puszta biztonságáról gondoskodni, amit a török időkben sokezer török fegyveres sem tudott megtenni — panaszolja fel a vármegyei jelentés. A vármegye már négy év óta 25 hópénzes huszárt tart, akiknek feladata a közutak (via publica) éjjel-nappal történő őrzése, de az egész puszta őrzésére ezek nem elégségesek. Eltartásuk így is nagy teher. A nép évente többször felkel a rablók üldözésére — és így tovább.

74 Természetesen Marsigli gróf kirablói sem kerültek elő, de ezúttal a felsőbb hatóságok sem hagyták anynyiban; előbb az alispánt akarták letartóztatni, majd ő maga, Sőtér Ferenc alispán volt kénytelen vádat emelni Kecskemét város bírái és esküdtjei ellen. A vádat a sedria ülésében Bulyovszky Dániel, megyei prokurátor képviselte. A vád tárgya: bűnrészesség gróf Marsigli kirablásában. A sedria ítélete: felmenti a tisztségviselőket a vád, Kecskemét városát pedig a vármegye megvetése alól, és erről a vármegye hiteles 69 VII. 560—563. p. 70 1702. ápr. 20—21.; VII. 687—689. p. 71 1698. nov. 26.; VII. 362—365. p. 72 1696. nov. 27—28.; VII. 130. p. 73 1698. dec. l-jén kelt királyi leirat; VII. 372. p. 74 1699. márc. 16.; VII. 394—399. p. 199