A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Dienes Istvánné: Az útlevél hazai történetéből 177

pecsétjével testimoniálist (tanúságlevelet) ad.

75 A kancellária nem nyugszik bele a felmentő ítéletbe, s végül 1702-ben 4500 forint bírságot rónak a vármegyére a Marsigli kirablása miatti perben. Azt, hogy az átutazó külföldiek milyennek látták ekkortájt — a török háborúk és a szabadságharcok után — Magyarországot, feljegyzésekből, levelekből tudhatjuk. Lady Mary Montagu, a konstantinápolyi angol követ felesége 1717-ben írja levelében nővérének: „E róna oly sík, mintha ki volna kövezve.. . azonban puszta, műveletlen... Nincs a világon szomorúbb, mint Magyarországon utazni, kivált, ha meggondoljuk, hogy hajdan a lehető legnagyobb virágzásnak örvendett, és ma ily nagy területen embert is alig látni.. ,"

76 Az ország elnéptelenedésének a háborúkon kívül még egy súlyos okozója volt, amely a belső forgalomra is csaknem olyan befolyást gyakorolt, mint a hadiesemények: a járványos betegség. Az egész középkor és kora-újkor folyamán évtizedenként, sőt néha évenként hol kisebb, hol nagyobb területen söpört végig szinte megállíthatatlanul a „fekete halál", a pestis, elképesztő rendet vágva a népességben. Az 1345— 1350. évi legelső (ismert) világméretű pestisjárvány VI. Kelemen pápa statisztikája szerint a földkerekségen több mint 42 millió ember halálát okozta.

77 Magyarországra 1348—49-ben érkezett el a „fekete lovas"; maga Margit királyné, Nagy Lajos király felesége is áldozatául esett 1349 nyarán. A pestis nem társadalmi rétegenként terjedt, az 1360-as súlyos járványban sok zászlósúr, főnemes is elhalt, s csupán Buda városában 16000 lakos vesztette életét.

78 A pestis meg-megújuló támadásával szemben szegény és gazdag egyaránt tehetetlenül állt; az egyetlen mód, amivel terjedését meggátolni igyekeztek, a közlekedés, a külvilággal való érintkezés teljes megtiltása volt. Pest vármegye már idézett jegyzőkönyveiben is gyakran találkozunk ilyen intézkedésekkel: 1691. október 17-én ismertetik a király leiratát, amely szerint Bécsbe nem szabad utazni útlevél nélkül a járvány miatt. Az útlevelet kibocsátó helység adjon igazolást az útlevélben arról, hogy ott nincs járvány; ezt a rendeletet a szolgabírák hirdessék ki járásaikban.

79 1691 decemberében a vármegyei közgyűlés Kecskemét városának engedélyez adócsökkentést, mivel a járványt eddig 140 családfő kapta meg, s nagy részüknek családja már kihalt;

80 1692 januárjában Pesten helyettes adószedőt neveznek ki, mivel a pestisjárvány miatt a népet a budai várba (10. ábra) nem engedik be.

81 1693 márciusában közzéteszik a király leiratát, amelyben elrendeli, hogy ha Buda városában kitörne a járvány, a vármegye erről hiteles pecsétje alatt küldjön jelentést. Ezt a megye ezennel el is határozza.

82 — Legalább is jegyzőkönyvileg, tehetjük hozzá a magunk részéről; a gyakorlat ugyanis egészen mást mutatott. A pestis aratása éppen azért lehetett olyan rettenetes, mert a lakosok, s maguk a felelős hatóságok is eltitkolták, amíg csak lehetett, a ragály megjelenését. A fertőzött hely vesztegzár alá helyezése, a „contumatia" ugyanis óhatatlanul az ipar és a kereskedelem megbénulásának, s ezzel együtt a drágaságnak, az ínségnek bekövetkezését jelen75 1699. ápr. 2—3.; VII. 412—420. p. ™Iff. Barta János: A kétfejű sas árnyékában. Magyar História. Gondolat Kiadó, Bp., 1984. 44. p. 77 Dr. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből. III. köt. Adattár 1000-től 1700-ig. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Bp., 1931. 162. p. 78 U.o. V—

VI. Előszó az Adattárhoz. — A téma iránt mélyebben érdeklődők rendkívül sok adatot, év szerinti statisztikákat találnak e munkában. 79 PPS vármegye jegyzőkönyveinek V. kötete, 284—285. p. 80 V. 292. p. 81 V. 212—213. p. 82 V. 367. p. 200