A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

kai, amikor a csatlakozó „A" kocsik nem a közvetlenül érkező vonatokhoz vitték az átszálló utasokat. A korábban pontosságáról híres MÁV az átalakított menetrendjét már nem igen tudta betartani, ezért 1943 őszén eló'fordultak órás késések is. Az utasok ezért olykor hosszan várakoztak a pályaudvaron az érkező' vagy az induló vonatokra. 1943 októberében egyenletesen növekedett a BÁRT forgalma. A szüret megindulása folytán fokozódott a gyümölcsszállító pótkocsik kihasználtsága. Minthogy a személypótkocsis szerelvényekhez egy újabb pótkocsit nem kapcsolhattak, ezért — figyelembe véve az utasok kívánságát és szokásait — egyes járatok személyszállító, illetve gyümölcsszállító pótkocsival közlekedtek. Az egytengelyeseket is az Autótaxi Rt. Kerepesi úti telepén gyártották. A BÁRT székesfehérvári üzeme október végén és november elején nagy forgalmat bonyolított le. Valamennyi autóbuszhoz személypótkocsit kapcsoltak; Mindenszenteken és Halottak napján a gyümölcsszállítást szüneteltették. A forgalmuk nagyságát mutatja, hogy az „E" vonalon 15, az „F" vonalon 6, a „D" vonalon 4 újabb járatpárral álltak az utasok rendelkezésére, miközben a „B" és az „A" vonalon a menetrenden felül, szükség szerint indították a szerelvényeket. A csúcsra a Kerepesi útról is kértek kisegítő kocsikat. Ekkora autóbuszforgalmat a város még nem látott. Addig is meg voltak elégedve a BÁRT működésével, de az ünnepek alatti teljesítménye még inkább növelte tekintélyét. Miközben a székesfehérvári autóbuszok megállás nélkül szállították a temetőket látogató utasokat, a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter korlátozó rendeletet hozott. Az Új Fehérvár c. lap 1943. november 3-i számában erről így tájékoztatta

92 olvasóit: „A város vezetőségéhez ma érkezett le a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter rendelete, amely kimondja, hogy az autógumi és benzinhiány miatt, illetve e cikkek korlátozott forgalmára tekintettel, a helyi autóbusz közlekedést vasár- és ünnepnapokon be kell szüntetni. A rendelkezés valamennyi helyi forgalmi autóbusz üzemre vonatkozik, tehát a BÁRT székesfehérvári üzemére is. Dr. Kerekes Lajos helyettes polgármester nyomban felterjesztést szövegezett meg a miniszterhez azzal érvelve, hogy a sűrűn lakott Öreghegy, Maroshegy, ezenkívül a repülőtelep és a rádiállomás lakossága, valamint az iskolás gyermekek vasárnap sem nélkülözhetik az autóbuszt, kéri, hogy Székesfehérvárott engedjék meg a vasár- és ünnepnapi közlekedést. Éppen a kültelki autóbuszjáratok bevezetése révén népesültek be ezek a területek s alkalmasint nyomban mutatkoznának a visszafejlődés tünetei, ha a hét bizonyos napjain a várossal való szerves összeköttetést jelentő rendszeres autóbuszközlekedés megszűnne... A felterjesztést még ma felküldik a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszterhez, azonban kétséges, hogy lesz-e foganatja, mert hiszen a korlátozás — amelynek hatálya november 6-án kezdődik — az egész országra érvényes." November 7-én, vasárnap a BÁRT autóbuszok az ideiglenesen felépített garázsukban maradtak. Csathó üzemvezető, figyelemmel az időjárás romlására, novemberben kétszer is átszerkesztette a menetrendet. November 8-tól az „E" és a „G" vonalon a forgalmat beszüntette, ugyanakkor azonban az „A", a „B" és a „D" viszonylaton tovább szaporította a járatok számát. November 20-tól pedig az „A" jelű autóbuszok 60 fordulót tettek a két végállomás között, miközben a többi vonalon sem csökkentették meneteik számát. Ez a nagyarányú igénynövekedés annak volt tulajdonítható, 92 November 6-ától kezdve ünnepeken és vasárnapokon nem közlekednek az autóbuszok Székesfehérvárott sem. Űj Fehérvár, 1943. nov. 3. 2. p. 472