A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

12. ábra. A fagáz-generátort a szürketaxik hátuljára szerelték fel város törvényhatósági bizottságának 1942 márciusi közgyűlésén — miközben korholták a BSZKRT igazgatóságát és a fó'város illetékeseit —, az egyik felszólaló elmondta

76 „.. .az autóbusz közlekedés terén a főváros vezetősége nem tett semmit, míg ellenben a BÁRT vállalat, amely Csepelről—Pestszenterzsébetre és Kispestre bonyolítja le a forgalmat, amikor látta, hogy a munkáslétszám óriási módon felemelkedik, kettős kocsikat készíttetett és ezeket állította a munkából kijövő munkások és tisztviselők rendelkezésére." A BSZKRT a gázolaj és a gumiabroncs hiánya miatt újabb korlátozásokat léptetett életbe, az országos hálózaton működő MÁVAUT hasonló okok miatt a vonalakat ritkította, járatokat szüntetett meg. A BÁRT azonban — a honvédségtől visszakapott autóbuszokra is támaszkodva — újabb vonalakat igényelt. Április 29-én kelt folyamodványában a Pilisvörösvár—Pilisszántó—Pilisszentkereszt, július 3-án pedig a Pestszentló'rinc—Vecsés—Üllő—Monor; Budapest—Kőbánya—Rákoshegy; Taksony—Bugyi; Fót—Csornád—Őrszentmiklós—Veresegyháza—Galgamácsa vonalra kért koncessziót. A miniszter júniusban kiadta a pilisszentkereszti vonalra szóló engedélyt azzal, hogy a vállalat Pilisvörösvár és Pilisszántó között részjáratokat is indíthat, de a teljes vonalon naponként legalább 3 fordulót köteles teljesíteni. Decemberben hozzájárult a monori vonal megindításához, napi legalább 4 fordulóval. A bugyi és a rákoshegyi járatokat nem engedélyezte, mert hogy ott már közlekednek magánautóbuszok; a galgamácsaira pedig azt válaszolta, hogy kérelme a „.. .háborús viszonyokra tekin™ F. K. 1942/16. 446. p. 458