A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Tisza István: A könyvtár újabb fejlődése (1971—1984) 33

Állománygyarapítási forrásaink elsősorban a szakterület könyvtárai, ahonnan évenként átvesszük a régebbi szakkönyv- és szakfolyóirat-anyagot. Rendszeresen gyarapodunk cserekapcsolataink és ajándékozás útján is. Az Országos Széchenyi Könyvtár Fölöspéldány Központja és más nagykönyvtárak is elküldik igényléseink alapján a könyvtárunk számára értékes fölöspéldányaikat. Ezek mellett természetesen vásárlások útján is beszerezzük a szükséges új vagy antikvár szakkönyveket és folyóiratokat, a mindenkori igények és lehetőségek szerint. A beszerzett szakirodalmi anyagot törekszünk jó állapotban megőrizni, szükség szerint restauráltatni, beköttetni, a csonka folyóirat-évfolyamokat kiegészíteni és szintén beköttetni. A könyvkötést részben saját könyvkötészetünk, részben könyvkötő kisiparos végzi számunkra. Évenként 400—500 kötet beköttetésére van lehetőségünk, ezt rendszeresen ki is használjuk. A társ könyvtáraktól átvett anyag egy része számunkra is fölöspéldány lehet. Azokat a könyveket és folyóiratokat, amelyekre könyvtárunkban nincs szükség, jegyzékbe foglalva felajánljuk az Országos Széchenyi Könyvtár Fölöspéldány Központjának. A Fölöspéldány Központ körözi jegyzékeinket az igénylő könyvtárak körében, és értesít bennünket az igénylésekről. Mi a megadott igénylések alapján fölöspéldányainkat az illető könyvtárak részére elküldjük. A senki által nem igényelt anyagra selejtezési engedélyt kapunk, s ezeket a könyveket és folyóiratokat a MÉH Haszonpapír telepének adjuk át, a Fölöspéldány Központ zúzdabélyegzőjével ellátva. Ez a selejtezési eljárás ugyan kissé hosszadalmas, de így biztosítani véljük, hogy ne menjen veszendőbe olyan szakirodalmi anyag, amelyre valahol is számot tartanak. Mint már korábban említettük, állományunk nem csak mennyiségileg gyarapodott, hanem tartalmi összetételében és minőségében is egyre jobban megfelel a gyűjtőköri elveinkben rögzített követelményeknek. Kezdetben túlsúlyban voltak az állományban a vasúti szakkönyvek és folyóiratok. Az évek során rendszeresen folytatott gyűjtőmunka eredményeként ma az állomány az egyes szakterületek régi és újabb szakirodalmának legértékesebb magyar könyveit és szakfolyóiratait általában tartalmazza, és a világnyelveken megjelent szakkönyvek és folyóiratok vonatkozásában is alkalmas arra, hogy a szakterület eredményeinek áttekintését biztosítsa. Sokat segítettek ebben az egyes tárgyi gyűjteményeket kezelő szakmuzeológusok és szaktanácsadók, mivel szakterületük intézményeivel és üzemeivel, valamint az ott dolgozó szakemberekkel, állandó kapcsolatuk lévén, az ott fölössé vált szakirodalmi anyagokról is kaptak és közvetítettek tájékoztatást. Sok esetben ugyanígy értesültünk több elhalt idős szakember magángyűjteményének megszerezhetőségéről, amelyek aztán vásárlás vagy ajándékozás útján gyűjteményünkbe kerültek. Több idős szakember még életében úgy rendelkezett, hogy halála után gyűjteményét a Múzeum könyvtárának kell juttatni. Százalékokban kifejezve ma az állomány tartalmilag az alábbiak szerint oszlik meg. Könyvek: Általános művek (szótárak, lexikonok, bibliográfiák stb.) 9 % Társadalomtudományok 6 % Természettudományok 5 % Műszaki tudományok és technikatörténet általában 10% Vasúti közlekedés és építés 15 % Közúti közlekedés és építés 12 % Vízi közlekedés, vízépítés 9 % Légi közlekedés, repülőterek 8 % 3* 35