A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Eperjesi László: A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete első elődszervezetének megalakulásáról 311

szerint került az alapszabályokba, arról tanúskodva, hogy milyen elképzelései voltak a munkáltatók és munkások viszonyáról, a tőke és munka harcáról, az osztályharcról. A két alapszabály között lényeges eltérés van a 16. §-ban, amely az egyik alapvető szakszervezeti funkcióról, a díjtalan munkaközvetítésről rendelkezik. Az 1897. évi alapszabály szerint „az egylet beszerzett adatai alapján tagjai részére díjtalan munkaközvetítést teljesít, amelyben minden tag részt vehet. A résztvevő tagok tartoznak a sorrendet betartani." Az új alapszabály ezenkívül megszorításokat is tartalmaz. A szakegyleti tag „kimutatni tartozik azonban jogosítványához való igazolványán a munkakönyv folyószámát és a szakegylet bélyegét. Ki Budapesten hajtani akar, köteles az egylet vezetősége előtt a vizsgát letenni." Itt lényeges változás az, hogy a rendezett tagságú munkás tarthatott igényt a szakegyleti munkaközvetítésre. Az utolsó mondat meghagyása az alapszabályokban pedig ritka felületesség volt a hatóság részéről, hiszen ellentmondásban állt nemcsak az 1897. évi rendőrfőkapitányi rendelettel, de a főváros tanácsának 1902. évi „a székesfőváros területén terhes szekerekkel való közlekedés tárgyában" kiadott rendeletével is.

68 Az 1904. évi fővárosi általános kocsissztrájk után, amikor ráterelődik a figyelem a szakegylet alapszabályának erre a mondatára, Tisza István, mint belügyminiszter rendeletileg helyezi hatályon kívül. (De alapszabálymódosításra nem kerül sor.)

69 Nagy István a szakegyleti alapszabályok hatósági jóváhagyatása érdekében újból polgári pártfogót keres; Horváth Gyula országgyűlési képviselő el is vállalja az egylet védnökségét. A képviselő közbenjárásának nincs nyoma, de erre a Széli-kormány idején szükség sem volt: a belügyminiszter viszonylag gyorsan, 1903. március 4-én — 17 117/1903/III.-a sz. alatt — jóváhagyta az alapszabályokat.

70 A szakegylet 1903 áprilisában megkezdheti működését, de tagsága alig van. A taglétszám alakulásáról nincsenek adataink, mégis következtethetünk erre. A szakegylet bevétele 1903 áprilisában 24 korona, májusban 40 korona volt. Egy tag a beiratkozáskor két korona beiratkozási díjat fizetett, az egy heti járulék 40 fillér. Az alapító tagok száma tehát nem lehetett több 10—15 főnél. A júniusi 178 korona és a júliusi 238 korona bevétel kb. száz főnyi tagságot jelenthetett.

71 Ez az alig százfőnyi tagság azonban már bizalmatlan, kiábrándult a polgári védnökökből. Nagy István gyorsan hitelét veszti. „Egy darabig hittek neki, mert abban bíztak, hogy a képviselők, akikre Nagy István hivatkozni szokott, majd felszabadítják a kocsisokat a rabszolgaságból... ígérte Nagy István Horváth Gyula képviselő támogatását, de bíz azt senki sem vehette igénybe." — írja Tarczai.

72 Nem erősítette a Nagy Istvén iránti bizalmat az, hogy korábban — az alapszabályok kidolgozása és jóváhagyatása fejében —, több szakegyleti tagtól pénzt kért. Nagy István már 1899-ben sem tudott meggyőzően elszámolni az egyleti pénzekkel, és végül is ez vezetett akkor a szakegylet feloszlatásához.

73 1903. augusztus 16-án mintegy száz fuvarozómunkás gyűlésre jött össze. A szakegylet által meghirdetett nyilvános gyűlés színhelye a VIII. ker. Őrnagy utca 12. sz. alatti vendéglő. Nagy István és Gergelics József „a fővárosi kocsisok tarthatatlan helyzetéről beszéltek s a megjelent még szervezetlen fuvarozómunkásokat a szakegyletbe 68 Fővárosi Közlöny, 1902. évi 25. sz. 431—433. p. 69 BFL Tan. ir. IV. IV. 1407. B. — 264 810/IX. t. sz. 70BFLTan. ir. IV. 1407 B. — 55 224/1903-IX. sz.; A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak az 1903. évben. Rózsa K. és neje k., Bp., 1904. 303. p. 71 Tarczai i. m. 10—11. p.; Kocsisok Szaklapja, 1904. febr. 15. 72 Tarczai i. m. 4—5. p. 73 Népszava, 1900. ápr. 3. 322