A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Medveczki Ágnes: A Baross forgalmi telep története 295

5. ábra. A „közbeépített" kocsiszín tetőszerkezetének készítése, 1928. Az utóbbi építkezésekhez és átalakításokhoz a szükséges engedélyeket csak utólag szerezték meg. 1929-ben újabb, jelentős átalakításokhoz és bővítésekhez kaptak építési engedélyt. Az 1930-ban elvégzett munkálatok során a II. számú („C") kocsiszínt északi és déli irányban is meghosszabbították, a Magdolna utca felé eső részét pedig emeletessé alakították. A kocsiszín befogadóképessége 32-ről 67-re (kocsihely) nőtt. Az emeletes toldaléképületben műhelyt, hideg-meleg vizes zuhannyal felszerelt mosdót és laktanyát rendeztek be; itt kapott új helyiséget a BSZKRt önképző köre is. Az 1928-ban épített III. számú („B") kocsiszínt is mindkét irányba meghosszabbították. Az átalakítás után a II. („C"), III. („B") és IV. („A") számú kocsiszín Magdolna utca felé néző vége egy szintbe került egymással. A IV. számú kocsiszínt csak a Baross utca felé eső oldalán hosszabbították meg, így a korábbinál 12 kocsival többet lehetett itt elhelyezni, vagyis összesen 42 kocsit. Az 1930. évi átalakítás az I. számú („D") kocsiszínt nem érintette. A Baross telepi kocsiszínek és a javítóműhely befogadóképessége az átalakítás után, 1930. december 31-én a következő volt: Vágányhossz: Kocsiférőhely: I. kocsiszín (Fiumei út) 3 x 130=390 m 39 db II. kocsiszín (emeletes) 3x184 + lx 138=690 m 67 db III. kocsiszín 3x 83=249 m 24 db IV. kocsiszín (Dobozi út) 3 X 140=420 m 42 db Műhely 2x 24= 48 m 4 db Összesen: 1797 m 176 db 302