A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Medveczki Ágnes: A Baross forgalmi telep története 295

Időközben változás következett be a BVVV villamos járműparkjának összetételében. 1912-ben 70 db ún. „kiskocsit" eladtak, helyettük nagyobb, helyesebben hoszszabb kocsikat szereztek be. Ez természetesen kihatott a kocsiszínek befogadóképességére, a meglevő területen kevesebb kocsit lehetett tárolni. A Baross telepi kocsiszínek befogadóképessége összesen 26-tal csökkent. A Dobozi utcai kocsiszín befogadóképessége 36-ról 30-ra, a Köztemető útié 51-ről 39-re, s a telep közepén szabadon állóé 40-ről 32-re változott. A műhely továbbra is 4 db kocsi befogadására volt alkalmas. 1909-ben a telep Baross utca—Köztemető úti részén telefon- és portásszobát, valamint falazott váróhelyiséget létesítettek, a régi várócsarnokot eltávolították. 1913—1914-ben a 92 159/1913 sz. miniszteri rendelet alapján a Magdolna utcai régi kocsiszínt automobil színné alakították át. Az átalakítás kapcsán 676 fm vágányt bontottak el, ebből 265 m alsóvezetékes, 232 m vizsgálóaknás volt, 179 m pedig felsővezetékes. A következő évtizedben lényeges bővítésre nem került sor, csak kisebb átalakításokra, illetve építkezésekre. Ilyenek voltak: a háború idején élelmiszer raktár és élelmiszerüzem létrehozása, majd ezek felsővezetéki műhellyé, istállóvá és kocsislakássá történő átalakítása, új kezelő épület ki-, illetve átalakítása, tűzoltószertár építése (1922-ben). A Magdolna utcai oldalon kialakított autógarázs szükségessé tette egy benzintároló létesítését is, ezt a tanács 124.946/1922 sz. alatt engedélyezte; a tárolót 1922. október—novemberben építették meg. Nagyobb arányú építkezések 1927—1930 között voltak ismét a Baross telepen. Ezekben az években teljesen átépítették a telep vágányhálózatát, a kereskedelemügyi miniszter 111.400/1927 sz. rendelete alapján. Az átépítéssel csökkent a telepi vágányhálózat. A főváros villamosközlekedésében ekkor megszüntették az alsóvezetékes rendszert, ezért az átépítéskor a telepen is már kizárólag felsővezetékes vágányokat építettek be. Az átépítés után, 1930. év végén a következő vágányhálózat volt a telepen: egycsatornás 116 fm Haarmann-sínes (22,31 kg/fm) 562 fm Haarmann sínes (36,33 kg/fm) 1216 fm vizsgálóaknás 1816 fm Összesen: 3710 fm 1928-ban megszüntették a nyilvános közlekedésre szolgáló, a !e!epen keresztülvezető összeköttetést (24-es viszonylat) a két volt BVVV vonal között. A BSZKRt 1923. évi megalakulásával — a fővárosi villamosvasúti hálózat egy érdekeltségbe kerülésével — megszűnt az akadálya annak, hogy a Baross utcai és a köztemetői vonalakat a forgalmi telepen kívül, a Fiumei úton kössék össze. Az új, forgalombiztonsági szempontból is célszerűbb vágánykapcsolatot az 1927-ben kiadott engedély alapján építették meg. 1928-ban a Dobozi utcai oldalon levő és a telepen szabadon álló kocsiszín közötti üres területre egy ún. „közbeépített" kocsiszínt (5. ábra) emeltek (III., ma B jelű kocsiszín). Ez 24 db kocsi tárolására készült, vágányainak hossza 3x83=249 m volt. Az új kocsiszín építési engedélyét a kereskedelemügyi miniszter 105.301/1928 sz. alatt hagyta jóvá. Az új kocsiszínnel egyidejűleg kocsimesteri irodát, kapusfülkét, nyitott és zárt személyzeti tartózkodót és indítóhelyiséget létesítettek, valamint új kerítést építettek a Baross utcai oldalon a lebontottak helyére. A BSZKRt 1927-ben benzinüzemű motorkocsikat szerzett be az éjszakai forgalom céljára. Ezek tárolására a Dobozi utcai oldalon levő kocsiszín hátsó (Magdolna utca felé néző) részén egy 20 m hosszú részt választottak le 1928-ban. 301