A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Kovács János: Adalékok a tárnok—sóskúti lóvasút történetéhez 257

nya- és vasútbiztonsági intézkedéseket. Ebből a miniszteri levélből tudjuk azt is, hogy az Öregbánya területén vasúti alagút is volt. Egy 1891. márciusában készült megyei statisztikai kimutatásból pedig az derül ki, hogy a tárnok—sóskúti lóvasút szabványos, 1435 mm nyomtávolságú volt és a 10 kéttengelyű kocsival rendelkezett. Ezek közül 4 db volt fékes.

10 Már a vasút történetének első évtizedeiben nagy gond volt az út és a vasút együttes karbantartása, s az maradt a későbbi évtizedekben is. Sóskút község bírája és jegyzője 1908. március 8-án kérte Fejér vármegye alispánját, hogy a tárnok—sóskúti törvényhatósági útjavítása és vashengereltetése érdekében intézkedjék, mert a kőfuvarozás a lakosság egyik legynagyobb kereseti forrása. Egy hónap múlva, április 10-én a kir. főmérnöknek az alispánhoz intézett leveléből arról értesültünk, hogy az út rossz állapotának egyedüli oka a közúton elhelyezett lóvasút. A vasút megakasztja a csapadékvíz lefolyását, a pálya átázik és csakhamar elromlik. Ez váltotta ki hamarosan azt a lépést, hogy a főmérnök a kereskedelemügyi miniszternek javasolta a tárnok—sóskúti út közigazgatási bejárását. Leveléből azt is megtudjuk, hogy a közúti és vasúti töltéshez használt rossz helyi homokkövet dunabogdányi trachittal helyettesítették.

11 A tárnok—sóskúti lóvasutat 1908-ban az önálló üzemben tartott kézi vagy állati vonóerőre berendezett iparvasutak közé sorolták. Az akkori tulajdonos, a Sóskút— pátyi Kőbánya Vállalat nevében szereplő falunevet és a vasút által érintett egyik helységnevet következetesen és tévesen Sóskút helyett „Sókút"-nak írták. Ebből az adatsorból viszont megtudjuk, hogy a lóerőre berendezett normál nyomtávolságú vasút 10 km hosszú volt és 20 kg/fm-es sínekből fektették le, közel negyven évvel ezelőtt.

12 A vasút építéséhez használt sínanyag eredetét csak akkor tudnánk felderíteni, ha valahol helyben egy darabját megtalálnánk. Azt pedig, hogy a pályán gördülő kocsik milyenek voltak, csak akkor képzelhetnénk el, ha valamilyen hiteles leírás vagy ábrázolás előkerülne róluk. A Vértesalja című székesfehérvári lap már idézett cikke megírta, hogy Pribék Antal helyi fényképész a kőbányát — s bizonyára a vasutat is — egy tervezett Fejér megyei album céljaira 1873-ban máig ismeretlen felvételein megörökítette.

13 Kutató- és gyűjtőmunkánk során a legkevesebb adatot arra vonatkozóan találtunk, hogy milyen szállítási feladatokat végeztek a bányában dolgozó emberek és milyen úton jutott el évtizedeken át a hatalmas kőtömeg a tárnoki állomás kőszállító kocsijaiba. Egy több ember emlékezetére hivatkozó helybeli nyugdíjas írása alapján a kő bányabeli és az ottani, valamint a tárnoki rakodó rámpa közötti útját így foglalhatjuk össze. A bányában volt egy kisvasúti mozdony. Ennek az volt a feladata, hogy a bánya területéről a meddő kőzetet és a kőtörmeléket csillékben a hányóra szállítsa. Ezt a kis gőzöst, amelyet egy időben Kiss Károly vezetett, a bánya területén, a mozdonyházban (6. ábra) tartották. Ha a mozdony nem győzte a törmelékszállítást, lóval is vontatták a csilléket a munkahelyek és a hányók vége között. A tömböket, amelyek különböző méretűek voltak, a kőfejtők munkahelyén, az „ábrámon" előkészítették a szállításra. Mielőtt csörlő, feszítővasak és vasalt fagörgők segítségével a kocsikra rakták volna, minden tömb nyilvántartási számot kapott. Voltak olyan különleges méretű tömbök, amelyeket 12 ló húzott ki a kőfejtőből. Az egyik munkahelyi !0 FmL. Fejér vm. alispánjának iratai, VI. 237. és VII. 653. 11 FmL. Fejér vm. alispánjának iratai, VII. 659. 12 Az alsóbbrendű vasutakról szóló törvény tervezete, Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter, Athenaeum, Bp., 694—95. p. 13 A bizonyára elkallódott felvételekről a Vértesalja 1873. március 20-i, I. évf. 7. számában olvashatunk. 265