A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Barkóczi Jolán: A máramarosi vasút tervei 223

nem volt, sőt ellenkezőleg az állam jövedelmének emelését nagymérvben eredményezte volna, ugyanis a só monopólium fenntartása mellett a megyéből a szomszéd külállamok sóval elláthatók lettek volna a tiszai vasút meghosszabbítása által a Gács és Erdélyországi, úgyszintén Bukovinai jelentékeny kereskedésnek megyénkben sok részben összpontosuló factorai a vasútani közlekedésbe bevonatván, az említett tiszai pálya deficitjét ezen meghosszabbítás fedezhette volna a Tiszaparti vidéket kivéve a sónak ez útoni szállítása által, ...olcsóbbá válnék az... a fenyőfákkali kereskedés célirányosabbá lenne az országra nézve..., végül a keleti közlekedés hazánkon át vivén útját, ennek egész vonalában nagy jólétet eszközölt volna. Ezen indokokból minden kormányra lépett egyének ígéretét bírtuk a vasút felépítésére nézve, s hogy ez nem valósulhatott, azt kell hinnünk, hogy ez csupán a sószállító társaság titkos eszközlése miatt történt... Midőn 0 Felsége nyílt rendeletére a vasút nemcsak tracirozva, megállapítva volt, de már az alapmunkálatokhoz szükséges faanyagok is kincstári nagy költségén ki is szállíttattak, — egy titkos kéz működésére — annyi sok ezerre terjedő kincstári kiadás megsemmisíttetett, kevés anyag kivételével mind elvesztegettetett. A főispáni meghívás következtében egybegyűlt ... megyei értekezlet kötelességének tartotta Nagyméltóságodnak e körülményeket felfedezni, s kegyességéhez folyamodván, magas befolyását kikérni, hogy e vasút ... létesíttessék, nyilvánítván azt, hogy e megye a Debrecen—Szigeti vasútvonalat sokkal célirányosabbnak tartja ugyan, azonban ha állami, nemzetgazdasági és stratégiai okok Nyíregyházát javallanák, a főcél ezzel is elérve lenne, megyénk minden segédeszközt felajánl, mi ennek létesítését előmozdítandja."

19 E kérvényekben is említés esik arról, hogy küldöttségek jártak a császárnál, hogy személyesen nyújtsák át a vasút építését sürgető' kérvényüket. E folyamodások nem lelhetők fel, de két deputációról tudunk. 1865 márciusában a Magyar Udvari Kancelláriához az alábbi, egy Kovács Lajos által vezetett küldöttség panaszbeadványa érkezett: „Tudomásomra esett, hogy a debrecen—szatmár—szigeti vaspálya kiépítését kérelmező küldöttségnek Ő Felségéhez nyújtott folyamodványa a legmagasabb szignatúrával ellátva egyenesen a m. kir. kereskedelmi ministeriumhoz küldetett. Ez által a m. kir. udvari kancelláriánál hiányzik az alap hathatósan sürgetni ezen országos jontosságú ügy mielőbbi tárgyalását."

80 A Vasárnapi Újság 1865. december 24-i számában ez olvasható: „A debrecen—máramarosszigeti vasútvonal tárgyában hétfőn tisztelkedtek Máramaros, Szatmár és Ugocsa megyék képviselői gr. Forgách Antal vezérlete alatt ő Felségénél s e vasútvonal érdekében kérvényt nyújtottak át."

81 A közvélemény érdeklődése és vélekedése tükröződött az 1865. decemberében megnyitott országgyűléshez intézett kérvényekben. Az országgyűlés megnyitása előtt, 1865. november 7-én tárgyalták Bécsben a Minisztertanács ülésén a Zichy Ferenc, Ürményi József, Almássy Pál, Reviczky Gyula és Hollán Ernő által alkotott felségfolyamodványt,

82 amelyben a máramarossziget—alföldi, délkelet-magyarország— horvátországi, pest—miskolci, eperjes—przemysli és nagyvárad—kolozsvári vasutak ügyében az engedélyezési tárgyalások befejezését sürgetik. Mailáth György kancellár e felségfolyamodást a minisztériumhoz továbbító jegyzékében a két elsőként felsorolt vasútvonal azonnali koncesszionálást és a kamatgarancia megadását szorgalmazta, hogy ez megtörténhessék addigra, mikorra az uralkodó a magyar országos O. L. Kancellária, 17 976/1556/1865. 80 Verkehrsarchiv, Ministerium für Handel, 1327/1865. 81 Vasárnapi Újság, 1865. évi 52. sz. 665. p. 82 Verkehrsarchiv, Ministerium für Handel, 15 339/1865. 253