A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Barkóczi Jolán: A máramarosi vasút tervei 223

mogatását. E folyamodásokból kitűnik eddigi tevékenységük és felajánlásaik a vasútért, valamint az, hogy a debrecen—szigeti vonalvezetést tartják helyesebbnek. Szatmárnémeti 1865. november 6-i közgyűléséből: „Legyen meggyőződve Excellentiád, hogy Máramaros-Sziget összeköttetését vaspálya által a magyar hálózat rendszerével nem mi, kik e vonalba esünk, de az ország első rendű jótéteményének tekinti, s méltónak Excellentiádnak a haza méltó háláját lekötni. A Debrecen—szigeti vaspálya ügyében mi személyesen járultunk küldötteink által ő Cs. Kir. Apostoli Felségéhez, s megvigasztalva Ő Felségének legkegyelmesebb biztatásával tértünk vissza. Azt is tudjuk, hogy vaspálya ügyünk minden részleteiben letárgyalva egészen kész a legfelsőbb elhatározás alá s csak azon erős kézre várt, mely hathatós pártfogására ő Felségének elébe terjeszti, hogy sikert arasson... A debrecen—szatmár—szigeti vaspálya ügye teljesen megérett a legfelsőbb megoldásra. A szükséges pénzerő dacára a mostoha viszonyoknak meg van szerezve, a tárgyalások befejezve, az összegek s tárgyak kijelölve s a vállalkozókkal kialkudva, a Concesszionális okmány megkészítve... Annyi alap s anyag van ennélfogva Excellentiádnak ügyünk sebes megáldására kezében, hogy szinte kényszerülve vagyunk azon hitnek engedni, miszerint jelen időben csak közbenjárásától függ, s nemcsak mi megvigasztalva fordulunk mély hálánkkal Excellentiád felé, de az ország is legégetőbb bajának gyökeres orvoslását hallhatja nem sokára hirdetni országgyűlésünk megnyitásánál."

11 Debrecen városi tanácsának 1865. november 8-i üléséből: „A magyar közlekedési ügy kifejlesztésében mostoha sors működött városunk felett. Mióta Országunk áll, a felső Alföld kereskedelmi központja városunk vala. Vásáraink a főváros után az egész Országban legélénkebbek valónak, de amit századok szorgalma teremtett, azt lebontani az új idő feladatául látszott kitűzni, midőn a természet által is kitűzött fekvés ellenére a vaspálya hálózat oly irányban fejlesztetett, mely városunkat hajdani kereskedelmi állásából kiforgassa. E deplacirozás senkinek sem használt, nekünk végtelenül árt. PüspökLadány nem lett emporiummá, nem is lesz soha, de városunktól teménytelen áru elvonatott. Később az ország keleti részét a Nyíregyházával akarták összekötni, mely vonal több mértfölddel hosszabb s a leglakatlanabb vidéken vezet keresztül, a Tisza folyóval párhuzamosan megy, és mesterségesen mellőzték városunkat, mely természeti egyenes fekvésén kívül anyagi előnyökkel is bír. Végre sikerült a magas kereskedelmi ministeriumot e tévedéséről meggyőzni, s az e helyes vonalat, mely Máramaros-Szigetet az Ország vasút hálózatával összekösse, megállapította, s annak folytán városunk is egy társaságba lépett, melyeken vonal előmunkálatait saját költségén fedezte. Ezen előmunkálatok már a múlt évben beadattak a magas kereskedelmi ministeriumnak, s mint meghatalmazottunk által biztosan tudósítva vagyunk, minden részletében letárgyaltattak, és egészében 0 Felségének legkegyelmesebb engedélyezése elé terjesztették"

1

^ Máramaros megye birtokosainak Szigeten 1865. november 10-én, a megyei főispán elnökletével tartott értekezletéről: „Annyi nyomasztó és lesújtó körülmények között, miket a közelebb múlt 17 év alatt átélni szerencsétlenségünk volt, azon egy vigasz és remény élt keblünkban hogy az adónkat már nem fedezhető e vidéki birtokaink jövedelme az Ő Felsége által már nemcsak kegyelmesen sanctionált, de tettleges anyagok megszerzése által létesítendő Nyíregyháza — vagyis jobban Debrecen—Szigeti vasút által, emelkedni fog — s kibontakozunk azon elszigetelt helyzetből, mely e temérdek kincsű vidéket, az állam nagy kárára a nagy világgali összeköttetésből elzárta. Ebbeli reményeink azon biztos alapra voltak helyzeve, hogy e vasút az államra nemcsak semmi kárt rí O. L. Kancelária, 17 534/1516/1865. 78 O. L. Kancellária, 17 521/1513/1865. 252