A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 39 - Dr. Medveczki Ágnes: A városi közlekedési gyűjtemény újabb fejlődése (1974—1982) 63

Meglehetősen rossz állapotban van az a villamosvasúti terepasztal, amelyet a BKV BÚR telepi oktatóterméből kaptunk. Az eredetileg működőképes, s ezért didaktikus bemutatásra alkalmas terepasztal nagyobb felújításra szorul, remélhetőleg Múzeumunk restaurátor csoportjának a közeljövőben lesz rá kapacitása és helyre fogják állítani. A már említett lóvasúti maketten kívül valódi gyermekjátékokkal is bővült a városi közlekedés segédgyűjteménye. A nemzetközi gyermekév alkalmából rendezett „Közlekedési játékok régen és ma" kiállítás adott alkalmat ilyen témájú gyűjtésre. Minthogy a kiállítást éppen a városi közlekedési gyűjtemény kezelője rendezte, természetesnek tekinthető, hogy nagy súlyt helyezett a városi közlekedés témájában csak kis mértékben előforduló játékok gyűjtésére. A beszerzett és a városi gyűjteményben elhelyezett játékok közül megemlítjük a LEGO Összerakható városi autóbuszt és megállót, a szovjet gyártmányú, fémből készült játék villamost, valamint a különféle társasjátékokat. < A városi közlekedési gyűjtemény legproblematikusabb gyűjtési területe az eredeti jármüvek. Ezekkel kapcsolatban merül fel a legtöbb elvi és gyakorlati gond. E közlekedési szakágazat járművei helyigényesek, biztonságos tárolásuk tulajdonképpen csak fedett helyen oldható meg. Szállításuk, fenntartásuk is sok anyagi áldozatot igényel. Mindezek a problémák egy időben vitássá tették, hogy őrizzen-e meg Múzeumunk eredeti városi közlekedési járműveket, nem célszerűbb-e helyettük modelleket csináltatni. Ma már talán túl vagyunk ennek az alapvető kérdésnek elvi vitáján; Múzeumunk nem mondhat le a még fellelhető muzeális értékű közlekedési eszközök megőrzéséről. El kell fogadnunk ugyan azt a véleményt, hogy igazán értékes múlt századi járművek ma már nem igen találhatók, és a még meglevőket is sokszor átalakították „pályafutásuk" során. Ez valóban igaz, példa rá a fogaskerekű vasút 1874-ből való pótkocsija, amely eredetileg nyitott volt, majd a téli üzem bevezetésekor 1910-ben beüvegezték az ablaknyílásokat, s az 1929. évi villamosításkor és később is végeztek rajta kisebb átalakításokat, mégis fontosnak tartjuk megőrzését, remélve, hogy egyszer lehetőségünk lesz a kocsit eredeti állapotára visszaalakíttatni. Sajnos, ennek a kocsinak az állagvédelme jelenleg nem biztosított (erre a kérdésre még visszatérünk). Úgy gondoljuk azonban, hogy nemcsak a múlt századi közlekedési eszközök felkutatása és megőrzése feladatunk, hanem a közelebbi múlt, sőt a jelen műszaki emlékei is egyszer muzeális értékűek lesznek, ha megmaradnak, és a bontótelep helyett találunk számukra olyan helyet, ahol bevárhatják azt az időt, amikor egy városi közlekedési bemutatóhelyen a közönség elé kerülhetnek. Nem szabad megfeledkezni például arról, hogy ma már az egykor modernnek számító csuklós járművek első típusait is selejtezik. Túl jutva annak a kérdésnek eldöntésén, hogy az eredeti villamoskocsiknak, autóbuszoknak, trolibuszoknak Múzeumban a helyük, most már évek óta a dolog nehezebb részével igyekszünk megbirkózni, hogy ti. hogyan és hol tegyük el a megőrzésre kiválasztott és ezután kiválasztandó járműveket. E téren elért eredményeink jóval szerényebbek a kívánatosnál, aminek sok esetben nemcsak anyagi, hanem szemléleti okai is vannak. Az első feladat az eredeti járművek megőrzésének területén annak eldöntése volt, hogy mely közlekedési eszközök muzeális védelméről kell gondoskodni. E téren sok elvi vitára került sor, s valójában a kérdés ma sincs megnyugtatóan megoldva. 1975-ben külső szakemberek bevonásával elkészítettük ugyan a megőrzendő eredeti városi közlekedési járművek jegyzékét és felügyeleti szerveiken keresztül el is juttattuk azt az illetékes közlekedési vállalatokhoz, kérve, hogy kísérjék fokozottabb figye71