A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 653 - Félhajómodellek és áramlási hajómodellek (Molnár György) 673

FÉLHAJÓMODELLEK ÉS ÁRAMLÁSI HAJÓMODELLEK Múzeumunk hajózási gyűjteményében az alapítás óta szerepelnek belvízi és tengeri hajók félmodelljei. Az 1960-as évek második felében, a Múzeum újbóli megnyitása körüli időkben került birtokunkba a jelenlegi gyűjtemény zöme. Fő forrásunk Tóth Lajos 1968-ban megvásárolt hagyatéki anyaga és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszéke, ahonnan 1969-ben kaptunk áramlási kísérleti modelleket. A két, címben említett modelltípus közül a félhajómodellek elsősorban a hajógyártás rajzpadlási munkáinál használatosak.

1 A hársfa félmodellen készítik el a hajótest lemeztervét. Azonban — különösen a második világháború előtt — készült a félmodelleknek egy másik változata is, amely a kész, felszerelt hajót ábrázolta. Ilyen modelleket gyakran adtak a hajógyárak megrendelőiknek a készülő hajókról. Az egyszerűbb modellek semleges, egyszínű háttérrel készültek; a bonyolultabb felszerelésű hajók esetében gyakran alkalmaztak tükröt háttérként. E módszerrel a teljes hajómodellt megközelítő hatást értek el, elhelyezése azonban kevesebb helyet igényelt annál, lévén például falra akasztható. Ilyen modelleket sok kereskedelmi hajó kabinjaiban, hajózási irodák falain is használtak dekorációnak. Az ilyen félmodellek építése népszerű volt a hajósok körében is. Ez utóbbiak, általában rajzok nélkül épülvén, a népi hajómodellezés sajátos, késői műfaját alkotják, amely a hajóépítő ipar egyik eszközét utánozva jött létre, a 19. század végén. Az első világháború előtti tengeri hajózást több félmodell is szemlélteti gyűjteményünkben. A „Kati'" nevű briggschooner modellje szobadísznek készült, a rajta olvasható felirat szerint 1903-ban, Jacob kapitány számára (1. ábra). A schooner különböző változatai a 19. század második felében az Adrián is elterjedtek, a világ más tengereivel egyidőben. Ez a vitorlázat kedvező hajózási tulajdonságai mellett kevesebb munkaerőt is igényelt, mint a tiszta keresztvitorlázat. Ez a szempont pedig a gőzhajók konkurrenciája miatt nagy súllyal esett latba a hajótulajdonosoknál, hiszen vitorlás hajón a személyzet bére az üzemeltetési költségek jelentős részét adta. A „Kati" árbocán a közös osztrák—magyar kereskedelmi lobogó látható, amelyet az 1867: XVI. te. vezetett be.

2 A „Kati" modell már a Múzeum alapleltárában is szerepelt, így a jelenlegi hajózási anyag egyik legrégebbi darabja. A Magyar Keleti Tengerhajózási Rt. tulajdonát képezte 1918-ig a „Corvin" nevű tengeri áruszállító csavaros gőzhajó. 1913-ban az angol Law Walker hajógyár építette ezt az 1710 t hordképességű, hagyományos háromfokozatú gőzgéppel hajtott 1 Vö. Hajók. Kézikönyv (Főszerk.: Kom Ferenc) Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1981. 1009. p. 2 A közös lobogó törvénybe iktatása után jóval, csak 1872-ben bukkant föl először az Adrián, de a századfordulóra használata általánossá vált. Vö. Kádár Ferenc: A magyar tengeri kereskedelmi hajózás története. Gépipari Tudományos Egyesület, Bp., 1968. 38. p. 43 673