A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 653 - A kubikuskordé és modellje (Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet) 655

A hazai kordézás eredetéről, elterjedéséről, technológiájáról, szervezeti formáiról stb. igen gazdag szakirodalom áll a rendelkezésünkre,

6 és a kubikuskordé is olyan fejlődés eredménye, amelynek a menetét nagyrészt szintén feltárták már. Az alábbiakban röviden összegezzük a kubikusságnak, a kordés munkának a kutatások által tisztázott történetét. Az ármentesítés, a csatornázás, az út- és vasútépítés 19. századi fellendülése eredményezte a kubikusság kialakulását. A század közepén az első vasútvonalak építésével és a Tisza szabályozásával kezdődtek meg a nagy földmunkák, amelyeknek igazi fellendülése az 1860-as évekre tehető. A Tisza szabályozását követte a Dunáé, és a folyamszabályozásokkal párhuzamosan az első világháborúig kiépült a lecsapoló és belvízlevezető csatornahálózat nagy része is. Az ármentesítésekkel csaknem egyidőben folytak azok a hatalmas út- és vasútépítések, amelyeknek eredményeként létrejött az egész országot átfogó út- és vasúthálózat. A nagy földmunkákat kubikusok végezték, a kubikolás tízezrek számára főfoglalkozássá lett. „A kubikolás ott alakult ki a legintenzívebben és ott éltek kezdettől fogva a legnagyobb számban, ahol a legádázabb küzdelem folyt a vizekkel és ahol a parasztság tagozódása is a leggyorsabb és legélesebb volt: a Viharsarokban."

1 Szeged, Szentes, Csongrád, Békés közel egy évszázadon keresztül adta a munkaerőt az egész ország számára. „Magán a kubikoláson belül bizonyos fokú specializálódás ment végbe: a csongrádiak a csatornamunkákon, a mindszentiek az alapkiásásokon, a szentesiek az út- és vasútmunkákon fordultak meg a leggyakrabban a hagyományos ármentesitési és gátépítési munkákon kívül."

8 A két világháború közötti időszakban csökkentek a földmunkák, de a második világháborút követő újjáépítés során, az 1950-es években időszakosan ismét nőtt a hagyományos kubikmunka jelentősége is. A kubikmunkaval kitermelt földet különböző eszközökkel szállították el: talicskával vagy más kézi eszközzel, valamint kordéval, szekérrel vagy kocsival. A kubikuskordé a különböző feldolgozások, források és visszaemlékezések szerint

9 az 1890-es években kezdett meghonosodni, olasz hatás eredményeként. Ez azért különösen érdekes, mert abban az időben — mint a bevezetőben utaltunk rá — még országszerte használatban voltak a különböző táji, teherszállító taliga típusok is (1. ábra). „A kubikuskordé elterjedése és szerepe sok tekintetben hasonló a kubikus talicskáéhoz: bizonyos időkülönbséggel mindkettő csak lassan bontakozott ki a sokféle kézi, ill. állati erővel vont szállítóeszköz közül, s mellettük mindvégig használatban maradtak a kubikmunkát csak alkalomszerűen végző táji szállítóeszközök és a korábbi fokot képviselő talicska- és kordétípusok. Ezen túlmenően: a kordé kollektív talicskának tekinthető, több kubikus karosmunkával megrakja, de tolás és húzás helyett egy ló vontatja a rakodás és az ürítés helye között. Lényeges különbség viszont a talicskásés a kordésmunka között, hogy amíg a talicska a kubikus személyi tulajdona, aki szabad bérmunkásként egyénileg, családi kötelékben vagy bandaszervezetben dolgozik teljesítménybérért, addig a kordé a kordésgazdáé, aki alvállalkozóként ékelődik a munka6 Katona Imre: A magyar kubikusok élete. Hazafias Népfront, Bp., 1957. 129. p. (IX. A kubikusokra vonatkozó irodalom.) 7 Katona i. m. 17. p. 8 Katona i. m. 22. p. 9 Katona a 2 lábjegyzetben idézett cikkében (56. p.) egy szakírót és egy kubikus származású szerzőt idéz: „Eleinte csak olaszok voltak a kordésok, akiket digóknak hívtak, de később a magyarok is eltanulták.'''' (Kiss Lajos: A szegény ember élete. Bp., K. n. é. n. 128. p.) Az egyik kubikus származású szerző szerint „A magyar kordélyosok az olaszoktól látták és tanulták a kordélyos munkát. ... Olyan kordélyokat csináltattak, amint az olaszok." (Oláh Mihály: A kubikus néposztály kialakulása és életsorsa. K. n. Pécs, 1936. 24. p.) 656 .-