A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 653 - A kubikuskordé és modellje (Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet) 655

1. ábra. Bivalyfogat a Sárközön (Rajz az „Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben" c. monográfiából) adó és a munkások közé"

10 A kubikuskordé tökéletesítését Szentes nevéhez fűzték. Az olaszok által eredetileg behozott kordé kiürítésekor részben még ki kellett fogni a lovakat kiszabadítva a kocsirudakat; a később kifejlesztett változatnál erre már nem volt szükség. A századfordulótól fokozatosan nőtt a kordézás szerepe, és a 20. század harmincas-negyvenes éveire már nagyrészt kiszorította a talicskás munkát. A felszabadulást követő években a földmunkáknál még igen alacsony volt a gépesítés foka, így a kubikuskordét továbbra is használták (2. ábra). A Múzeumunk által begyűjtött jármű készítési éve 1950, és ez arra mutat, hogy volt kereslet az új gyártmányok iránt, tehát a kordégyártó ipar nem állt le, és a járművek megvásárlása is hasznos beuházásnak tűnhetett. Kordé készítésével a kovács- és bognáripar foglalkozott, főként kisipari szinten, mivel az egyenes darabokból álló és egyszerű vasalással erősített jármű előállítása nem igényelt különösebb szaktudást. A múzeumi gyűjtemény részére vásárolt kordé 1/2 m

3 föld hordására készült (3. ábra). „Hasábos földből 1/2 m

3 tölt meg egy kordét, porhanyósból pedig 2 m

3 kell 5 kordé megrakásához."

11 A kocsigyártó szakirodalom két fő típust különböztet meg, egy fővárosit és egy vidékit, illetve 0,75 m

3-es és 0,5 m

3-es földhordó kordét.

12 10 Katona 2 lábjegyzetben i. m. 57—58. p. 11 Katona 2 lábjegyzetben i. m. 64. p. 12 Jordán Károly idézett munkája külön fejezetben foglalkozik a „kordély" készítéssel és történeti leírást, kisebb összefoglalót is ad. 42 657