A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 653 - A kubikuskordé és modellje (Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet) 655

A KUBIKUSKORDÉ ÉS MODELLJE A Közlekedési Múzeum 1966-ban történt újbóli megnyitását követő' évek során a fogatolt járműgyűjtemény gyűjtési elveit és a gyűjtés ütemét is többször módosítanunk kellett — és nemcsak e járművek rohamos eltűnése miatt. A fő akadályt kiállítási termeinknek növekvő' zsúfoltsága és raktározási lehetőségeink egyre nagyobb mértékű csökkenése jelentette. Az eredeti járművek begyűjtési elvének elsőbbségét fenntartva, megkezdtük a modellépíttetést is, főként a fejlődés hiányzó láncszemeinek a bemutatására (pl. a középkori magyar kocsiról). A kubikuskordé — tudatos gyűjtőmunkánk eredményeként — azt követően került a Múzeum fogatolt járműgyűjteményébe, hogy elhatároztuk a közúti teherfuvarozás, teherszállítás egy-egy speciális járművének megszerzését is. A kubikuskordé az állati erővel vont, kétkerekű teherszállító járművek csoportjába sorolható. Korábban a „kordély" szóalakot

1 használtuk a megnevezésére, azonban a néprajzi szakterminológia egyértelműen állást foglalt a „kubikuskordé" mellett

2

, ezért a továbbiakban magunk is így nevezzük.

3 A kordé (kordély) szó a 19. század első felében jelent meg nyelvhasználatunkban, de akkor még a különböző tájegységek taligáira alkalmazták. A taligák nemcsak teher-, hanem személyszállításra is használatosak voltak, s többezeréves történetük, a négykerekű járművek kialakulásában játszott szerepük, és a közlekedésben a világ egyes tájain napjainkig megmaradt jelentőségük miatt is figyelmet érdemlő eszközök. Hazánkban több tájtípust sikerült felkutatni,

4 és az újkori személyszállító taligákról is készült rövid, ismertető jellegű leírás.

5 1 Kócziánné dr. Szenpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény újabb fejlődése (1973— 1980.) «= A Közlekedési Múzeum Évkönyve V. 1979—1980. (Szerk.: dr. Czére Béla) KÖZDOK, Bp., 1981. 64—66. p. 2 Katona Imre: A kubikuskordé és a kordésmunka. Ethnográfia, LXXII. évf. Bp., 1961. évi 1. sz. 57. p. 3 A Közlekedési Múzeumnak eladott járművek Mészáros Ferenc, a Csongrádról elszármazott volt kubikusgazda „kordély"-nak nevezte; leltárunkba is ezzel a megnevezéssel került. 4 A részletesebb leírások közé tartoznak Ecsedi István: A debreceni fogatokról. Néprajzi Értesítő, XII. évf. (1911) 38—42. p.; Nagy Kálózi Balázs: Fatengelyes ökörkordé. Ethnográfia, LII. évf. (1941) 72—73. p.; Márkus Mihály: A nyíregyházi taliga. Néprajzi Értesítő, XXX. évf. (1938) 213—214. p. Rajzokat és rövid ismertetést közöl az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben, VII. Magyarország II. Bp., 1891. (Sárközi bivalyfogat 183. p., nagyerdei részlet 299. p., nyíregyházi taliga, 352. p.) A Magyarság Néprajzában Györffy István foglalkozott részletesebben a taligával. (Gazdálkodás. VI. Teherhordás, közlekedés, jármű.) 5 Jordán Károly: Bognár kisipar. Mestervizsgák könyvtára, Kiosz, Bp., 1959. 198—202. p. A szerző leírja és rajzokkal illusztrálja a következő típusokat: az oldaltjáró és kétkeréknyomközt járó taligát, valamint a nyírségi taligák közül a gazdataligát, a rugós, rácsos taligát, a kasznyis taligát, valamint a szabolcsmegyei uradalmi- és díszesebb nyíregyházi taligát. 655