A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Petrik Ottó: A Kossuth-híd története 615

8. ábra. A híd képe a forgalom leállítása után {Wahr János felvétele, 1957) A bevezetés hangsúlyozza, hogy a híd már tervezésekor ideiglenes jellegű volt, és nem illeszkedik a városképbe. A továbbiakban vázolja az alépítmény és a felszerkezet ismert hibáit és veszélyeit, majd röviden ismerteti az 1955. évi — általunk is vázolt — vizsgálatok eredményét és a döntéseket. Ezután váratlanul a következő sorok szerepelnek: „Ezen előzmények után merült fel az a kérdés, hogy a hidat mint műemléket kell továbbra is fenntartani és ennek érdekében milyen intézkedésekre volna szükség."

28 Ezt követően a szakvélemény külön tárgyalja az egy-két évre vagy a nagyobb távra — évtizedekre — terjedő fenntartás lehetőségét és teendőit. Eszerint rövidebb időre elegendő az újabb szigorú vizsgálat és a folyamatos ellenőrzés; hosszabb távra a felszerkezet jelentős nehézségekkel járó megerősítése lenne szükséges, a pillérek mellé pedig pneumatikus mélyalapozású kutakat kellene süllyeszteni. Végeredményben a kérdésben nem foglal állást. A híd végleges elbontásáról intézkedő írásbeli dokumentáció jelenleg nem áll rendelkezésünkre. A KPM (illetve közben hatásköri átutalás miatt a Fővárosi Tanács VB) a Metró Budapesti Földalatti Vasút Vállalatot bízta meg, mint a bontás beruházóját. Ez utóbbi a munkálatokat a Hídépítő Vállalatnál rendelte meg. Ekkor — 1959 folyamán — már kezdetét vette a bontási munka, melynek során a felszerkezetet úszódarukkal minden nehézség nélkül leemelték, de problémát okozott a pillérek bontása. Ezt a budai első mederpillérnél kezdték el, de a munka igen lassan haladt és gondot okozott a törmelékek eltávolítása a mederből. 28 Dr. Széchy Károly és dr. Haviár Győző (a KPM Közúti Hídosztályának volt vezetője) egyaránt említették, hogy éppen a postai kábelek áthelyezésével kapcsolatos nehézségek miatt, a tervezők egy csoportjának sikerült megnyernie Kossá István minisztert a Kossuth-híd műemlékként való fenntartása („mint a magyar élniakarás jelképe") gondolatának. A valódi cél tulajdonképpen időnyerés lett volna, legalább az Erzsébet-híd újjáépítéséig. A Közúti Hídosztály ezt ellenezte, és közvetett fellépésének eredménye volt a később egyenesen a miniszterhez eljuttatott szakvélemény. 632