A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Ercsényi Pál—Dr. Kovács János: Adatok a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdei vasútjainak történetéből 425
\ ERCSÉNYI PÁL"[ — DR. KOVÁCS JÁNOS ADATOK A MÁTRAI ERDŐ- ÉS FAFELDOLGOZÓ GAZDASÁG ERDEI VASŰTJAINAK TÖRTÉNETÉBŐL Az 1890 és 1914 közötti két és fél évtizedben fejeződött be a magyar vasúthálózat kiépítése. A vasút, mint a gazdasági élet egyik vezető tényezője, egyaránt ösztönözte a nehézipar, az építőipar és a mezőgazdasági árutermelés fellendülését. Erre az időszakra főként a helyiérdekű vasutak és a hozzájuk számtalan ponton kapcsolódó kisvasútihálózat gyors fejlődése voltjellemző. Ezek a vonalak, főként pedig a kisvasútiak — gyengébb al- és felépítményeik miatt — kisebb költségeket igényeltek 1 . A kisvasutak építése az első világháború alatt és után sem szünetelt. A különféle részvénytársaságok és uradalmak a munkaerőgondon úgy segítettek, hogy amíg erre lehetőség volt, a vasútépítésnél orosz hadifoglyokat alkalmaztak. A kisvasutak, éspedig a bánya-, erdei és gazdasági vasutak hálózata a két világháború közötti két évtizedben, a kezdeti megtorpanás után, a lóvontatás fokozatos kiszorításával tovább növekedett, hiszen a szenet, a bauxitot, a fát, a követ és más építőanyagokat, valamint a mezőgazdasági termények jelentős részét kisvasutak közelítették a nagyvasúti fő- és mellékvonalak állomásaira, rakodóira. Az 1945 utáni évtizedekben azonban a közúti közlekedés fejlődése, a tehergépkocsik mind szélesebb körű alkalmazása miatt számos kisvasút fölött meghúzták a lélekharangot. Dolgozatunk az ország egyik erdőgazdasága, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (továbbiakban: MEFAG) erdei vasútjainak múltját vizsgálja. Visszapillantásunk a források megfogyatkozása — sokszor hiánya — miatt nem tarthat igényt a teljességre. Kutató- és feldolgozó munkánkat azonban tovább folytatjuk, bízva újabb forrásanyagok előkerülésében is. Mielőtt azonban a szorosan vett tárgyra térünk, Dr. Vaszkó Ákos egyik tanulmánya 2 alapján tisztázunk néhány, témánkkal kapcsolatos alapfogalmat. E szerint a „kisvasút" olyan keskeny nyomtávolságú vasút, amely viszonylag kisebb területek szállítási szükségleteinek kielégítését, azokhoz mérten sajátos berendezésekkel és üzemeltetéssel biztosítja. Bővebben: kisvasútnak — mint a nagyvasúthoz viszonyítva külön közlekedési eszköz-kategóriát jelentő szállítóberendezésnek — olyan vasutat 1 A Magyarország története 7/1 kötetének 376. és 378. oldalán tett rendkívül magvas, a vasúti közlekedésre is vonatkozó, összegző megállapítások külön nem tesznek említést a kisvasúti hálózatba tartozó bánya-, erdei és gazdasági vasutakról, pedig ezek jelentősen hatottak a fő- és mellékvonalak fejlődésére, szerepüknek az infrastruktúrában való növekedésére. Arra is sok példa volt, főleg a bányászatban és az iparban, hogy az üzemi kisvasutakat normál nyomtávolságúra építették át és bekapcsolták az államvasúti hálózatba. 2 Dr. Vaszkó Ákos: A keskenynyomtávú vasutak szerepe a magyar közlekedésben. *• A Vasúti Tudományos Kutató Intézet Évkönyve 1957—1960. (Szerk.: dr. Czére Béla) Közdok, Bp., 1961. Az első idézet helye az 595., a másodiké a 601. p. 425