A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Ercsényi Pál—Dr. Kovács János: Adatok a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdei vasútjainak történetéből 425
tekintünk, amely keskeny nyomtávolsága következtében „... kisebb teljesítőképességű, viszont létesítési és fajlagos üzemi költségei annyira alacsonyak, hogy olyan kis forgalom-sűrűség mellett, amely a nagyvasút számára már gazdasági lehetetlenséget jelent, még sínpályás közlekedést biztosíthat. A történeti és jogi kérdések mellett a gazdasági vonatkozásokat is tárgyaló kutatótól vett második idézet az előzővel együtt elegendő ismeretet nyújt az erdei vasút fogalmának elméleti tisztázásához, bár az „erdei vasút" nevet csak zárójeles példái között használja: „A rászállító-begyűjtő kisvasút... helyi közlekedési jellegű... egyoldalú gazdasági rendeltetéssel. Rendszerint termelőhely és feldolgozó üzem, vagy országos közlekedési hálózati csatlakozási pont között létesít közvetlen kapcsolatot (pl. oroszlányi gv., selypigv., az erdei és kőbányavasutak általában)." A SZILVÁSVÁRADI ÁLLAMI ERDEI VASÚT 1908 májusában Márkus Ágoston egri mérnök műszaki leírást készített lovag Wessely Károly akkor még csak tervezett, gőzüzemű erdei vasútjárói, amely azonban szokatlan gyorsasággal, még abban az évben megvalósult. E szövegből az általános műszaki célt felvázoló részt, mivel az a kisvasutak nemzetgazdasági jelentőségének hangsúlyozása szempontjából is fontos, szó szerint idézzük: „Az egér—putnoki helyiérdekű vasút megépítése lehetővé teszi a Bükk hegység nagy terjedelmű, részben még őserdeinek kihasználását. A racionális erdőkihasználás pedig megkívánja olyan kommunikációk létesítését, melyek az aránylag nagy tömegeket akadálytalanul, gyorsan és olcsón juttatják el a termelési helyről a fogyasztó piachoz vivő vasutak állomásaihoz. Ez a cél vezette lovag Wessely Károly szilvásváradi földbirtokost azon elhatározásához, hogy szilvásváradi uradalmához tartozó és Szilvásvárad és Nagyvisnyó Borsod megyei közsgek határában fekvő erdőségeit keskenynyomtávú erdei vasutakkal hálózza be."* Az erdei vasutak és általában a kisvasutak minden előnyét hangsúlyozó műszaki leírás a Szilvásvárad és Bélapátfalva közötti út mellett a Várföld-dűlőben, az uradalmi téglagyárral szemben jelölte ki a rakodó helyét, amelyet normál nyomtávolságú iparvágány kötött össze az egér—putnoki helyiérdekű vasúttal. A gőz-, illetve lóüzemű vasutak völgyi és magasfennsíki vonalakból és az ezeket összekötő siklópályából álltak (/. és 2. ábra). A 760 mm nyomtávolságú gőzüzemű vonalakon a legkisebb görbületi sugár 45 m, az emelkedés 50%-os volt. A lóüzemű vonalakon ugyanezeket a paramétereket 35 m-ben, illetve 100%-ban határozták meg. Az erősebb igénybevételű vonalakon a kisebb áteresztőket betoncsövekkel, a nagyobbakat tölgyfaszerkezetű hidakkal oldották meg. Azokon a vonalakon, ahol nem volt nagy a forgalom, bükkfa hidakat és kőből szárazon rakott áteresztőket építettek. A tervezők és építők nagy figyelmet fordítottak a már meglevő utak forgalmának zavartalanságára és a vízfolyások háborítatlanságára. A szakszerűen kialakított áteresztők száma 353 volt, és kereken 100 gondosan szabályozott, szükség esetén vezető sínekkel ellátott útátjárót is építettek. Kitérő vágányt összesen 1000 m hosszban fektettek le. A vonatokat csaknem mindenütt uradalmi területen vezették, kivétel a szilvásváradi telkesgazdák és zsellérek legelőerdője volt, ahol viszont kártalanítási egyességeket kötöttek a tulajdonosokkal. A Márkus-féle műszaki leírás mellékletei közül a mozdonytervek elvesztek, de egy 1920. december 22-én kelt szerződésben, amely a Magyar Királyi Államvasutak és 3 Idézetünkben a könnyebb érthetőség kedvéért egy rövidítést feloldottunk és néhány szót a mai helyesírás szerint átírtunk. . .:;; ;. •••-. z ,. u: . . :. 426