A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Barkóczi Jolán: Az abszolutizmuskori magyar vasútügy a „Gazdasági Lapok” tükrében 279
az idők pénzszerzés dolgában — a vasútnak építtetését 1863-ban mégis megkezdette, annak oka főleg azon ígéretek- és biztatásokban feküdt, melyeket a társulat részben, az akkor fennforgott ínséges körülmények enyhítése szempontjából is, császári kir. apostoli Felségednek kormánya részéről kapott; s mely ígéretek és biztatások szerint kilátásba volt helyezve társulatunk számára, először egy kölcsön egy millió forintig, továbbá a szükséges síneknek az aerarialis gyárakbóli szállítása jutányobb áron és részletes fizetések mellett, végül ugyanakkor, maga a kamatgarantiának kieszközlése és a prioritások 4 és fél millió forint erejéig szintén kilátásba helyeztettek." Hogy mindez nem valósult meg, annak az az oka, hogy a birodalmi tanács a kormány e tevékenységét gátolta. Ehhez járult a Schuller bankház fizetési képtelensége. A vállalat, és egyben a Schuller bankház megmentése érdekében a kamatgarancián és a vassínek jutányos feltételek melletti szállításán kívül, sürgősen „... a legszükségesebb kiépítésnek befejezéséhez megkívántató pénzeket, melyek ... 785,700 frtra mennek — előlegezésképp annál is inkább utalványoz tatni kegyeskedendik, miután vállalatunk az 1863-ban megígért egy millió frtnyi kölcsönből eddig csak 400,000 frtot kapott"™ A vasút pénzügyeit 1866 őszére sikerült rendezni, ekkor vette fel a Magyar Északi Vasút cégnevet. 1867-ben, két részletben átadták a forgalomnak a pest—salgótarjáni vonalat. Az újból anyagi gondokkal küzdő vasutat 1868-ban váltotta meg az állam, és lett e vasútvonal a Magyar Királyi Államvasutak első vonala. Az erdélyi vasút vonalvezetése körüli viták az egész magyar közvéleményt foglalkoztatták. Széchenyi Javaslat-ában — és hatására — az 1848. évi XXX. tc.-ben a 3. (szolnok—aradi) fővonal közelebbről meg nem határozott folytatásaként jelenik meg: „... ezen vonal Erdélyországon keresztül a keleti összeköttetést eszközölné idővel." 12 * Az 185l-es birodalmi vasúthálózati terv még csak érinti Erdélyt: a Szerencs— temesvári összekötő vonal Tokajon, Debrecenen, Aradon át érte volna el Temesvárt. Az 1854-es tervben a temesvár—fehértemplomi és a nagyszeben—gyulafehér vár— kolozsvári, az 1864-es tervben az arad—temesvári, arad—alvinc—nagyszeben— vöröstornyi, alvinc—gyulafehérvári, piski—hátszegi, gyulafehérvár—kolozsvári, kolozsvár—máramarosszigeti, gyulafehérvár—brassó—bodza-szorosi vasútvonalakat tervezték. A Gazdasági Lapok hírei az ötvenes évekből: „A Kereskedelmi minisztérium Magyarország déli részébe mérnököket küldött, hogy a nagyszebeni déli pálya további tervét elkészítsék. A vonal építése talán már tavasszal jog megkezdetni." 129 „A szolnok— nagyvárad—kolozsvári vagy szolnok—debrecen—szatmár—kolozsvári vasutat illetőleg, oda nyilatkozik a Hetilap, hogy a szolnok—váradi vasút által szeretné Kolozsvárt Magyarországgal összekötve látni, minthogy ez hasonlíthatatlanul rövidebb, s habár némely tekintetben e vonalon a technikának több akadállyal kellend megküzdenie, mint a Szamos völgyön, de a dolgon tetemesen könnyítend azon körülmény, hogy itt az építéshez szükséges anyagok nagyobb része mind kézügyben leend; aztán az előmunkálatok is még a magyar kormány által meg voltak tétetve, az egész n. várad—kolozsvári vonal téré felmérve és nivellálva. A szatmári indokolt szükségeknek s azon vidék igényeinek egy debrecen—szatmár—nagybányai szárnyvonal is eleget tenne. A szolnok— nagyvárad—kolozsvári vonalnak, mint a legrövidebbnek, feladata magasabb: Erdély helyszerű érdekeinek emelése mellett a keleti kereskedésnek utat nyitni a birodalomba, s azon át nyugat felé. A stratégiai érdek is ez utolsó vonal létesítését követeli." 1 * 0 A semmeringi vasút építője, az osztrák államvasutak központi építési igazgatóságának 127 Ua. 1865. 17. évf. 36. sz. szept. 6. 420—423. p. 128 ÚjhelyGéza: A vasútügy története. Bp., 1910. Athenaeum, 364. p. 129 Gazdasági Lapok 1851. 3. évf. 21. sz. máj. 25. 499. has. 130 Ua. 1852. 4. évf. 45. sz. nov. 7. 1074—1075. has. 306
