A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Barkóczi Jolán: Az abszolutizmuskori magyar vasútügy a „Gazdasági Lapok” tükrében 279

vezetője 1859-ben Erdélyben járt: „A brassói újság írja, hogy az erdélyi vasút ügyében utazó Ghega lovag október 29-én Brassót elhagyván Szeben felé vette körútját, hogy onnan K-Fejérvár és Tordára menjen, és az utóbbi helyen egy völgyet megvizsgálván, utazását Kolozsvárra és N-Váradra tovább folytassa. A kis-borosnyói vasútvonalt, mint mondja, Ghega úr teszi a zajzoni vonalnak ... Az erdélyi vasútvonal szemle alá vétele Aradnál kezdődött, összekötő pontul úgy látszik K-Fejérvár van véve. Két vonal közül melyik lesz előbb engedélyezve, az a legfensőbb határozatnak van föntartva. De hogy Arad vagy Temesvártól, s viszont N-f

r

áradtól vasútvonalak fogják átmetszeni Erdélyt, az kétségen felül áll."

1

*

1 Időközben, 1858-ra a Tisza vidéki Vasút átadta a forgalomnak a Püspökladány—nagyváradi és a szajol—aradi vonalát. A Gazdasági Lapok hírt adott — a Bukaresti Magyar Közlönyre hivatkozva — a néhány év múlva oly sokszor emlegetett küsztendzsei (Constanta) vasút elkészültéről. „A küsztendjei vaspálya készen van, s szeptember 1-én nyittatik meg a közönségnek. Ezen úton Konstantinápolyból 36 óra alatt Giuergevóra ér az utazó, mint a jószág, anélkül, hogy ki vala téve az idő viszontagságainak."

132 Az OMGE 1862-es vasúti Emlékiratának közvetlen előidézője az erdélyi vasút vezetése ügyében az ország közvéleménye és a helyi érdekek közötti összeütközésből kialakult elkeseredett vita volt. Az Emlékirat Magyarország hat vasúti fővonala között így szól az erdélyi vasútról: „Harmadik fővonal, mely az előbbieknél fontosság tekintetében vetekedik a keleti, mely a pest—nagyváradi már kész vonalnak folytatása által Kolozsvár és Brassónak vezetve, Galacználérné el végpontját. Nem csupán országos, de egyik legfőbb világkereskedelmi fontosságú vonal ez: lényeges kiegészítő része a nyugatról kelet felé vonuló európai vasúthálózatnak, s nevezetes tényező a világkereskedés fejlesztésében nemcsak egyes országok, de világrészek: Európa és Ázsia között, mint a mely vonal által az összes nyugati forgalom a Fekete-tenger legnevezetesebb kikötőjébe vezettetik, honnan máris a legélénkebb hajózási közlekedés létezik a közeli ázsiai partokig. Azon országos és világkereskedelmi szempontok mellett, melyek e nagyvárad— kolozsvár—brassó—galaci vonal mellett szálának, alig foghatjuk meg, miként lehetett e vonallal szemben egy másikat tervezni, mely Aradról indulva ki, s Nagyszebeni érintve, a szerencsétlen számítással tervezett s még rosszabbul épített küsztendzsei vasúton vezetne a Fekete-tengerre ... Míg az arad—küsztendzsei vonal csak Erdély déli részét s annak is csak felét s ezt is közel a határokhoz érinti, s ezen országrész anyagi fejlődésére alig lehet nagyobb befolyásra: a nagyvárad—galaci vonal nyugatról keletre egész Erdélyen vonul keresztül, hosszában a legtermékenyebb és legnépesebb vidékeken, majd minden iparos lakhelyet megérint, a bányatermelés középpontjához közelebb esik, s irányában az ország nevezetesebb völgyszakadásaival, tehát a természetes közlekedési főutakkal találkozván, a távolabbi vidékek termékeit is könnyen felveheti forgalmába."

1

^ Az emlékiratot tárgyaló június 6-i közgyűlésen az erdélyi vasút ügyének fontossága és sürgőssége miatt elhatározták, hogy a nagyvárad—kolozsvár—brassói vasút ügyében bizottmány alakuljon, és egy másik küldöttség ez ügyben a császárhoz forduljon felirattal. E határozat alapján „a nagyvárad—kolozsvár—brassói vasút ügyében működő magyarországi bizottság" 1862. szeptember 23-án tartotta első ülését, amelyen elhatározták, hogy a Pesten, Bécsben, Kolozsvárott és Brassóban működő erdélyi vasúti bizottságokat egyesülésre szólítják fel.

134 „Az erdélyi vasút Kolozsvárt lakó alapítói" a november 22-re tervezett gyűlésük napirendjére tűzték, hogy az egy131 Ua. 1859. 11. évf. 46. sz. nov. 17. 738. p. 132 Ua. 1860. 12. évf. 39. sz. szept. 27. 627. has. 133 Ua. 1862. 14. évf. 23. sz. jún. 8. 395. p. 134 Ua. 1862. 14. évf. 40. sz. okt. 5. 680—681. p. 20* 307