A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Barkóczi Jolán: Az abszolutizmuskori magyar vasútügy a „Gazdasági Lapok” tükrében 279

BARKÓCZIJOLÁN A MAGYAR VASUTAK A GAZDASÁGI LAPOK TÜKRÉBEN (1849—1866) A szabadságharc leverése és a kiegyezés közötti 18 évben 176 km-ről 2153 km-re nőtt a magyar vasúti hálózat hossza.

1 A vasutak építésének fő szorgalmazói — a magyar gazdaság és társadalom fejlődésének megfelelően — a földbirtokosok voltak, a vasútvonalak tervezésénél meghatározó szempont a mezőgazdasági termények piacra juttatása volt. A földbirtokosok érdekvédelmi szervezete az 1830-ban, Széchenyi István kezdeményezésére alapított Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) volt. Az OMGE orgánumát, a Gazdasági Lapokat 1849 elején Korizmics László, az Egyesület egyik vezetője, 1857-től alelnöke, indította meg. 1851-től a hetilapot — a címlap megfogalmazása szerint — „Korizmics Lászlód vezetésével Morócz István szerkeszti". Morócz István, aki részt vett a Magyar Gazdá-nak, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület korábbi lapjának szerkesztésében is, 1850-től az OMGE előadója, 1854-től titkára volt. A Gazdasági Lapok 1859-től lett az OMGE hivatalos közlönye (1. és 2. ábra). Ettől az időtől közli a lap az Egyesület és vidéki fiókegyesületeinek ülésein felvett jegyzőkönyvek kivonatait is. A hetilap folyamatos megjelenésében csak egyszer állt be szünet: 1849 második felében nem jelenhetett meg. A lap felépítése keveset változott az abszolutizmus korában. A főcikkeken kívül, amelyek a lap jellegéből adódóan főként a mezőgazdaság különféle területeivel foglalkoztak, mindig tartalmazott „Tárca" rovatot is. A vasúti cikkek, hírek főként ez utóbbi rovatban jelentek meg. VASÚTPOLITIKAI CIKKEK Az 1849-es csonka évben témánkkal egy cikk foglalkozik. A Pesti Hírlap egyik cikkére reflektál „Egy mérnök" aláírású levelében a Gazdasági Lapok egy olvasója. Vitatja a Pesti Hírlap cikkírójának véleményét, aki szerint csak mérnök-képesítésű közlekedési miniszter képes jól ellátni hivatalát. „A közlekedési miniszter helyesen lehet nem-mérnök is, csak ismerje hazája termelésének természetét és státusgazdasági felfogással jelölje ki a szükséges teendőket, és — mi hozománya a dolognak — minden mellékes tekintetek nélkül válassza meg a bebizonyosult szakférfiakat. ... A közlekedési minisztérium feladata nem is annyira abból áll, miszerint a létesítendő vállalatok részleteibe s kiviteleibe avatkoznék, hanem inkább abban központosul, hogy az ország productióinak s a forgalomnak irányát helyesenfelfogván, a létrehozandó közlekedési vonalakat kijelölje."

2 1 Magyar Szent Korona országainak vasutai 1845—1904. összeáll.: Tominac József. Bp., 1905., Klösz, 80. p. 2 Gazdasági Lapok, 1849. 1. évf. 22—23. sz. jún. 10. 327. has 279