A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: A bérkocsiipar járművei 255

//. ábra. Az egyik leghíresebb pesti bérkocsis fogat (levelezőlap másolat) A^ bérkocsik alváza általában erősebb kivitelben készült, mint a magánfogatoké, kevésbé ügyeltek az igényes kovácsmunkára, fontosabbnak tartották, hogy a kocsi jól bírja az erős igénybevételt a néhol igencsak rossz városi utakon, utcákon. ^ Sétakocsikázásra, a korzón — Gizella (Vörösmarty) tér—Andrássy út (Népköztársaság útja)—Stefánia (Népstadion) út — a Víztoronyig — való le- és felhajtatásra kizárólag a fiáker szolgált (11. ábra). A hajtást szigorú rendeletek szabályozták, azonban a közönség „elvárta", hogy a fiákerral sebesen haladjanak: „...nálunk megcsontosodott szokás, hogy aki a fiakkerban ül, csak az őrült hajtást szereti."

2

** A Stefánia úton valóságos kocsiversenyeket rendeztek. „Az a vendég, aki a »gummirád/is«-t igénybeveszi valamely tavaszi, vagy nyári vasárnap délután, az megkívánja, hogy a bérkocsis 7—8-szor is föl, meg lehajtson a Stefánia-úton, szélesebesen, életveszélyesen, úgy, hogy mindig az ő kocsija legyen az első."

21 A fiákeron való kocsikázás társadalmi szokássá vált, a fővárosban és vidéken egyaránt. Megítélése azonban sokszor elmarasztaló, elítélő hangsúlyt kapott. „Hamar a nyitott bérkocsit és bele abba a repülő kirakatba!"

2

* Néha pedig a társadalmi különbségek áttörésére szolgált, ha csak rövid időre is: „Sok öreg vágyakozott arra, hogy addig nem hal meg, míg fiákeron nem ül, hát felment a piacra gyalog, beleült a fiákerbe és haza vitette magát 20 krajcárért. Nagy esemény volt, sokáig beszéltek róla. Pedig abban valamennyien megállapodtak, hogy parasztember nem pászol a hintóba, mert mind a s..e legszélén ül benne. Régen azzal tartották, hogy komoly ember nem ül fiákerbe."™ Bérkocsiipar, 1906. november 3-i sz. 2. p. A bérkocsis-segéd, 1904. július 1-i sz. 1. p. Salamon Ödön: Kocsin és gyalog (Vázlatok). Singer és Wolfner, Bp., 1898. A „Bérkocsin" c. fejezetből. 115. p. 29 Kiss Lajos: A szegény ember élete. Athenaeum, Bp., é. n. 88. p. 268