A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Bíró József: A magyar Duna-tengerhajózás története a felszabadulásig 209

22. ábra. A „Magyar Tengerész" 4000 tonnás mélytengeri áruszállító motoroshajó ígért; a társaságnak kellett a nyereségéből fedeznie az építés és a felszerelés vételárát. Ekkora összeg nem állt rendelkezésükre, a hiányzó pénzt a meglevő hajókra kapott jelzálogkölcsönből szándékoztak fedezni. Az államkincstár 1 180 000,— pengő követelését a DTRT úgy egyenlítette ki, hogy a részvénytársaság 1 000 000,— pengő alaptőkéjét 2 180 000 pengőre emelte fel, és a 11 800 db, egyenként 100 pengős részvényeket az államnak ajánlotta fel. A társaság 1939-ben bizonyos szociális juttatásokra is kényszerült. Miután az 1938. évi XXXVI. törvénycikk megvalósította az ipari munkások gyermekei után járó gyermeknevelési pótlékot, a társaság is kénytelen volt a családi pótlék rendszerét 1939. év július 1-i hatállyal bevezetni. Jellemző azonban ennek antidemokratikus végrehajtási módja. A DTRT alkalmazottakat három kategóriára osztották. Az első csoportba a tisztek önálló keresettel nem rendelkező feleségei és gyermekei tartoztak, a másodikba a vonalkormányosok és hajós altiszteké, a harmadik csoportba a szorosan vett legénységé. Az első kategóriában a nem kereső gyermek 24 éves korig volt jogosult 12 pengő családi pótlékra; a második kategóriába 20 éves koráig 11 pengő, a harmadik kategóriában már csak 16 éves koráig 10 pengő gyermeknevelési pótlék járt a gyermeknek. Ez azonban progresszív volt: négy gyermek után az első kategóriában fejenként 24 pengő, a másodikban 22 pengő, a harmadikban pedig 20 pengő. A hajós személyzet alkalmaztatásában is történt változás. Az addigi gyakorlat — mint ahogyan már említettük — az volt, hogy a parancsnokokat kivéve, a hajós személyzetet csak egy-egy útra alkalmazta a kapitány. Tekintettel arra, hogy a többi tengerhajózási vállalat egyrészt magasabb összegben, másrészt valutában fizette alkalmazottait, és általában határozatlan időre szerződtette őket, kénytelen volt a DTRT is az összes alkalmazottaknál áttérni a határozatlan időre szóló szerződtetésre, ami állandó alkalmazási viszonyt jelentett. Az ilyen szerződést is azonban mind a parancsnok, mind a hajós személyzet tagja 8 napra felmondhatta. A Tengeri Rendtartás 18. §-a szerint a felmondási idő elteltével az alkalmazottat a megszakítás nélkül eltöltöttnek tekintett 5 évi szolgálat esetében 2 havi, 10 évi szolgálat esetében 3 havi, 16 241