A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Jasinszky István: Fejezetek az útjelzők történetéből 133

DR. JASINSZKY ISTVÁN FEJEZETEK AZ ÚTJELZŐK TÖRTÉNETÉBŐL RÓMAI MÉRFÖLDKÖVEK 1972 tavaszán Tata környékén úttörők egy szántás közben kivetett latin feliratos kőoszlop-darabot találtak, amely hamarosan a tatai múzeumba került. A lelet egy római mérföldkő volt. Magyarország nyugati területe — az Alpok lábától a Dunáig az ókor történelmi időszakában — az i. e. 30-as évektől az 5. század első negyedéig fokozatosan

1 a Római Birodalom fennhatósága alá és egyúttal szellemi hatókörébe került. E ténynek köszönhető, hogy a Birodalom számos történelmi emléke található hazánk területén, és így lehetővé vált számunkra a római történelem kulturális, gazdasági és társadalmi életének közvetlen tanulmányozása. A Birodalom közlekedése — földrajzi és műszaki szempontból egyaránt, még mai szemmel nézve is korszerűnek mondható, jól kiépített úthálózata révén — igen fejlett volt. A jól kövezett utak („strata viarum") lehetővé tették, hogy a Birodalomban közlekedő járművek — köztük a legnehezebbek is

2 — biztonságosan közlekedjenek. A biztonságos közlekedésnek azonban fontos tényezője volt — és természetesen maradt a mai napig és lesz a jövőben is — a tájékozódás. Az utakon közlekedők, a szállítást végzők részére a rómaiak korában két fontos eszköz szolgálta a tájékozódást. Az egyik a római kor „útikönyvei", a különböző itineráriumok, a másik pedig az utak mentén elhelyezett távolságjelző oszlopok, a mérföldkövek. Azon túl, hogy ezeken a mérföldköveken feltüntették, hogy mikor melyik császár uralkodása idején, melyik katonai egység állította fel"*, a felirat végén minden esetben ott olvasható a tájékozódás szempontjából legfontosabb adat: a felállított mérföldkő melyik várostól hány (római) mérföld távolságra van.

4 A mérföldkövek felállításának helyét 1 Bár Oktavianus Augustus ankarai feliratában („Monumentum Ancyranum") olvashatjuk, hogy: ,,... a pannóniai törzseket ... legyőztem, a római nép hatalma alá vetettem, és Illyricum határait előbbre vittem egészen a Danubius folyó partjáig..." {Borzsák István fordítása), Pannónia megszállása — ahogy azt Tóth István: A rómaiak Magyarországon c. munkájában (Gondolat, Bp., 1975. 149—151. p.) kifejti — nem Augustus, hanem Vespasianus idejében, a 430-as években lett teljes. 2 A „Codex Theodosianus" (i. sz. 438) szerint a megengedett legnehezebb kocsik, az angaria és a clabula tömege 1500 római libra (495 kg) volt. (Tarr László: A kocsi története.) Corvina, Bp., 1968. 141. p. 3 Tóth István: A rómaiak Magyarországon. Gondolat, Bp., 1975. 15. p. 4 A „Lexikon der Antiké" címszava alatt: A mérföldkő (milliarium, Meilenstein) távolságjelzésre elhelyezett kő; először II. Szárgon asszír király alkalmazta, az i. e. 8. században... A 100 000 km-t kitevő római kori úthálózat mérföldköveiből több mint 5000 példányt találtak meg. E hivatkozott lexikon szerint 1 római mf=1000 kettőslépés, kb. 1,5 km. Ennél pontosabban határozza meg dr. Ernst Nischer: Die Roemer c. munkájában (Österreichischer Schulbücher Verlag, 1920-as évek, 128. p.); itt 1 római mf= 1478,8 m. 133