A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 505 - A Feiro DONGÓ repülőgép modellje (Rév Pál) 545

Iázó repüló'gépeken alkalmazott — keskeny szárnyakkal szerkesztette. Ez a gép példája annak, hogy a kivitelnél az elmélethez való következetes ragaszkodás miképpen vezethet gyakorlati eredményekhez. A Rotter mérnök által a gépítésben akkor bevezetett aerodinamikai és sztatikái számításokat csak az 1950-es években kezdte sikerrel alkalmazni a francia Hurel Dubois cég. Sőt, a gépek készítésének licencét Angliában is átvették. Ez a gépépítés tért hódított nemcsak az iskolai, sport és katonai repülőgépek gyártásában, hanem az utasszállító és az ún. munkarepülőgépek területén is. A Der Fiieger című szaklap 1979. augusztusi száma ismertette a Bellanca amerikai repülőgépgyár legújabb termékét, az Eagle Aircraft motoros mezőgazdasági repülőgépet, amely fő méreteiben, szárnykarcsúságában megegyezik a Rotter mérnök által több mint 50 éve tervezett Dongó gépével. A repülőgép üzemeltetése — többek között — akkor gazdaságos, ha minél nagyobb sebességet minél csekélyebb motoros erővel ér el. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a gép súlya és fajlagos ellenállása kicsi. A súly viszont a jármű sztatikái felépítésétől, a fajlagos ellenállás pedig a gép aerodinamikailag helyes kialakításától függ. A Dongó szerkesztője fontosnak tartotta, hogy a pilótafülkéből kifogástalan kilátást biztosítson az oktatónak és növendékének — a kis ellenállású szárnyszerkezet mellett. Az addigi konstrukcióknál a felső szárny középső részéből sarló alakban kivágtak a kilátás kedvéért. Az ilyen megoldás azonban a szárny aerodinamikai tulajdonságait kedvezőtlenül befolyásolta. Az így kialakított repülőgépeknél a szárny kilépőélének felületéről — nagy beállítószög esetében, amidőn a felhajtóerő is nagy — 6. ábra. A FEIRO Dongó iskolarepülőgép előtt Rotter Lajos (jobbról), Hefty Frigyes, a jármű berepülő pilótája (balról a második) és két oldalán a Feigl testvérek (1924) 549