A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Rév Pál: Adatok és tények az AEROEXPRESS Rt. történetéhez 359

Az alakuló közgyűlésen a részvények tulajdonosai a következők voltak: 1. 4 900 db 78 400 000 korona Junkers Flugzeugwerk A. G* 2. 625 db 10 000 000 korona Jankovich-Bésán Endre** 3. 3 225 db 51 600 000 korona Jankovich-Bésán Endre 4. 625 db 10 000 000 korona Guthely Kálmán 5. 185 db 2 960 000 korona Maier József 6. 185 db 2 960 000 korona Bauer Jenő 7. 185 db 2 960 000 korona Dr. Kayos László 8. 70 db 1 120 000 korona Hahn Aladár Összesen: 10 000 db 160 000 000 korona A részvénytársaság már 1923. január 10-i beadványában kérte a Fővárosi Bíróságot, mint Cégbíróságot a társas cégként történő bejegyzésre. A vállalat vezetőinek magas befolyását bizonyítja Petróczy Istvánnak, a XI. Légügyi főosztály vezetőjének a kereskedelmi miniszter levélpapírján, annak rendeletéből február 6-án írt, a budapesti törvényszék elnökéhez intézett „Bizalmas!" jelzésű levele: „Az Aeroexpress Rt. cégbejegyzési ügyében felkérem Méltóságodat, hogy a Cg. 19061/1923 sz. alatt beadott kérvénynek soronkívüli elintézését elrendelni méltóztassék, mert a légi közlekedési vállalataink ügyeinek gyors rendezése államérdek." Az alapító közgyűlés az igazgatóság tagjai sorába választotta: Jankovich-Bésán Endrét, Milch Viktort, Maier Józsefet, Sachsenberg Jánost és Bauer Jenőt. Az ügyvezető igazgató az utóbbi lett. A felügyelő bizottság tagjai pedig: dr. Junkers Hugó, Speidl Géza, Páva Jenő, dr. Kayos László, Sachsenberg Gotthard és Schliessing Hermann lettek. Bauer Jenő ügyvezető igazgató ismeretlen okból már 1923. év végén megvált a részvénytársaságtól. A részvénytársaság pilótái közül ismertek: Maier József, aki egyben részvényes és igazgató is volt, Újváry László, Endresz György, Grosschmid István, Bárczay István, Kern Dezső, Rohla Miklós. Szerelők: Bánhidi Antal, Dedek Ferenc, Stojka János, Mérei Zoltán, Hers Gábor. Magyarország és a szomszédos államok közötti politikailag rendezetlen, feszült viszony egyelőre kilátástalanná tette az engedélyezett vonalakon a légi forgalom megindítását. Lehetővé kellett azonban tenni, hogy a részvénytársaság működését megkezdhesse. A kereskedelmi miniszter előterjesztésére ezért a Minisztertanács kiterjesztette a részvénytársaság vonalengedélyét a Duna magyarországi szakaszára, a Budapest—Balaton, valamint a Balaton melletti helységek között létesítendő légi forgalomra. Egyben hozzájárult a nem menetrendszerű alkalmi és sétarepülésekhez. Hazánkat földrajzi fekvése az európai nemzetközi légi hálózatban előnyös helyzethez juttatta: a kelet—nyugati, észak—déli légi vonalak útvonalában helyezkedett el. Feltehetőleg a Junkers Művek érdeklődése is ezért irányult az Aeroexpress Rt. felé, és az alaptőke jelentős vagyonbetétével a vállalat fő részvényese lett. Ennek köszönhető, hogy a társaság gépparkja az akkor világszínvonalat jelentő 6 db Junkers F—13 típusú, teljesen fémépítésű, 5 utasüléssel rendelkező, alsó szárnyú, kb. 190 LE-s (kb. 140 kW) teljesítményű repülőgépből állott. A repülőgépek futóművei a szükségletnek, a felhasználási célnak megfelelően gyorsan átszerelhetŐek voltak szárazföldi, illetve vízi légi járművekre. * Vagyonbetét: 4 db utasszállító repülőgép behozatalával. ** Vagyonbetét: a kormányengedély és az államsegély átengedéséért. 363