A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - A Népmotor (Bálint Sándor) 615

járók is készültek nagy számban ILO-val, de repülőgépet is hajtottak vele, nem is szólva az Európa-szerte ismert ILO stabil motorokról. Az első vázakat és sárvédőket Kesjár János zománcozó mester, az FTC híres motorversenyzője zománcozta. A kipróbált és szerkezetileg bevált Népmotort 1939 tavaszán a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be a nagy nyilvánosság előtt (2. ábra). Erről az eseményről az Automobilizmus c. folyóirat 1939. június havi számában így írt: „Stadler Mihály rt, amelynek az acélszerkezetek szerkesztése terén évtizedes tapasztalatai vannak, a közelmúltban igen szép külsejű, gondos kivitelezésű motorkerékpárral lépett a piacra. A »Népmotor« elnevezésű gép erőforrása a Németországban kitűnő hírnévnek örvendő kétütemű 250 cm

3-es ILO-motor, amely a háromsebességes, illetve négysebességes váltóművel egy blokkot képez. A kétkipuffogós, könnyűfém hengerfejjel bíró motor teljesítménye 3800 fordulatnál 9 lóerő [6,6 kW. Szerk.), ami a gépnek 100 km-es sebességet és kiváló hegymászóképességet ad. A teljesen hazai gyártmányú váz acélcsövekből és préseltacél idomokból áll, igen merev és alacsony építésű. Óriási előnyt jelent az egyetlen csavar megoldásával kivehető hátsókerék. A Népmotor gondos kivitelét jellemzi a beépített kormányrögzítő, lökésgátló, a hatalmas, 3 fényű, 30/50 watt teljesítményű világítás, valamint a fényszóróba beépített sebességmérő és kilóméterszámláló. A benzintartály 12,5 liter űrtartalmú, ami figyelembe véve a 100 kilométerenkénti 3 literes fogyasztást, a gépnek nagyon tekintélyes, 400 km-en felüli akciórádiust biztosít. Nagyra méretezett első és hátsó dobfék, strapabíró motor, a négysebességes váltóművel együtt, könnyű oldalkocsi felszerelését (3. ábra) is lehetővé teszi, amely esetben a maximális sebesség még mindig 85 km óránként. Az igen tetszetős és komoly kivitelű új magyar motorgyártmányt Budapesten a Pajor Imre cég (VI. Jókai u. 21.) hozza forgalomba." A nemzetközi vásáron közönségsikert aratott Népmotor vázát — Éber István közlése szerint — 20-as sorozatban készítették és szállították Pajor Imre műhelyébe. Újabb sorozatba csak Pajor megrendelése után fogtak, raktárra nem gyártottak. A Pajor Imre üzlethelyisége alatti pincében szerelték össze a motorkerékpárokat, ahol az ILO motorokat is raktározták. A munka kezdetben folyamatosan ment, értékesítési gondjaik nem voltak. Azonban a második világháború kitörését követően beszerzési nehézségek támadtak, a motorokat a németek tartották fenn maguknak. Közben Pajor Imrét munkaszolgálatra hívták be (később meghalt), így a Népmotor gyártása is befejeződött. Pajor távollétében felesége még egy darabig vitte az üzletet, de ekkor már nem a Népmotorral, hanem — jobbára — a Stadler gyár kerékpárjainak árusításával foglalkozott. A Közlekedési Múzeum az 1974. évben jutott hozzá egy eredeti Népmotorhoz (4. ábra). Tulajdonosa elmondta, hogy 1949-ben vette, előtte csak egy gazdája volt. Gépével mindvégig meg volt elégedve, szerencséjére tartalékalkatrészeket is vásárolt a járművel együtt, ennek folytán sem a csapágycserék, sem a sebességváltó fogaskerekeinek cseréje stb. nem okozott gondot. A motorkerékpár a Múzeum raktárában várja felújítását; utána a látogatók is megismerkedhetnek ezzel az — Éber István emlékezete szerint — alig több mint száz példányban készült járművel. Bálint Sándor IRODALOM Itt a népmotor. Autó-Motor, 1939. évi 7. sz. Népmotorral a szabadba. Autó-Motor, 1939. évi 12. sz. Déván: Autótípuskönyv 1939. Bp. 1939. 618