A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - Az alsóvezetékes áramszedés tárgyi emlékei (Dr. Medveczki Ágnes) 597

szigetelve. E rugók nyomták az áramvezető szögvasak profiljába illő csúszósarukat a jó érintkezés biztosítása érdekében az áramvezetékekhez. 300 Voltos üzemfeszültséget alkalmaztak. Az áramot szigetelt vezetékek közvetítették a hajón keresztül a kocsi motorjához. A fából készült áramszedőhajót a nyomcsatornával érintkező felületein bádoglemezzel borították. Ennek az áramszedő-megoldásnak az volt a hátránya, hogy a pályán nem lehetett a csatornából kiemelni, ezért egy áramszedő törés (amely elég gyakori volt) 4—5 órás forgalmi akadályt okozott. A rendszer további hibája volt, hogy az áramvezetékek, illetve a szigetelők a csatorna szétbontása nélkül nem voltak hozzáférhetők. Egy-egy szigetelő- vagy vezetékdarab cseréje 2—3 napra is megzavarta a forgalmat. A budapesti alsóvezetékes rendszer említett hibáinak kiküszöbölésére a lóvasút villamosítása adott lehetőséget. A Budapesti Közúti Vaspálya Társasággal (BKVT) folytatott tárgyalások során többféle megoldás is szóba került. Hazai terv is született egy alsóvezetékes rendszerre. Felvetődött a lóvasúti pályán akkumulátoros kocsik közlekedtetésének ötlete is. Végül a Siemens és Halske cég által ajánlott, javított „budapesti rendszer" mellett döntöttek (6. ábra). A módosítás lényege az volt, hogy megnagyobbították a betoncsatornát, s ezzel természetesen együttjárt a tartóbakok méretének megváltozása is. Az új tartóbakok mérete 67x67x16 cm lett. (A bakok mérete többször változott, őrzünk a gyűjteményben pl. 60x60x18 cm nagyságú tartóbakot is.) A sínek rögzítése az eredetihez hasonló maradt, megváltoztatták viszont a szigetelők felerősítésének módját. A tartóbakokról elhagyták a szigetelők felvételére al7. ábra. Az új szigetelő felerősítés és az áramvezető sín 603