A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - Az alsóvezetékes áramszedés tárgyi emlékei (Dr. Medveczki Ágnes) 597

kalmazott hengeres üregeket. A szigetelők újfajta felerősítését és az áramvezetékek kapcsolódását is tanulmányozhatjuk a Múzeum gyűjteményében levő eredeti tárgyakon (7. ábra). A szigetelő tartókat közvetlenül a sínbordára erősítették, erre rögzítették szigetelve az áramvezeték tartóját, amelynek kettős kúp alakú része körülfogta a porcelán szigetelőt, hüvelyes nyúlványa pedig a munkavezetékhez kapcsolódott. A szigetelők felett kiemelhető öntöttvas szekrénykét helyeztek el, amelyek alakja egyezett a kövezetével. A szögvas áram vezetők helyett T profilú, 10 m hosszú hengerelt vassíneket használtak. Ezek a nyomvályún és a csatornanyíláson keresztül a szigetelők feletti szekrénykék kiemelése után a csatorna falának megbontása nélkül cserélhetők voltak. A két áramvezető sínt a csatornában egymástól 12 cm távolságban helyezték el.2 A leglényegesebb módosítás az áramszedőn történt. Sikerült megoldani, hogy az áramszedő hajót a pályán bárhol ki lehessen emelni a csatornából, illetve le lehessen ereszteni abba. Ez részint az áramszedő hibákból adódó több órás üzemzavarok megszüntetését jelentette, részint lehetővé tette az alsóvezetékes pályáról a felsővezetékes pályaszakaszokra történő áthaladást. Az új áramszedő megalkotásában komoly szerepük volt a vasúttársaság mérnökeinek is.

3 A csatornából kiemelhető áramszedőt a 8. ábrán mutatjuk be. Az áramszedő hajó alsó részén lefelé összecsukható két áramszedő nyelv látható, amelyek torziós rugók segítségével mozgathatók — összecsukhatók vagy szétnyithatók. Az áramszedő nyelveket az áramszedő bekapcsolásakor a rugók szétfeszítették és a munkavezetékhez szorították. Az áramszedő leeresztése vagy felhúzása a kocsi ülései alatt elhelyezett forgatható dobra erősített lánc segítségével történt. A dob hajtására szolgáló csavarkerék tengelye a kocsi oldalából kinyúlt, és azt egy forgattyúval a kalauz működtette. Ez a dob egyben vezetékkapcsoló is volt. A kétpólusú alsó- és az egypólusú felsővezeték együttes alkalmazása természetesen két, elkülönített áramkört kívánt. A dobon elhelyezett csúszó kontaktuslemezek az alsóvezetékes áramszedő felhúzásakor a motor egyik sarkát a felsővezetékes áramszedővel, a másik sarkát az alvázzal — a sín-visszavezetés biztosítására — hozta összeköttetésbe. Az alsóvezetékes áramszedő leeresztésekor a fenti összeköttetés megszűnt, helyette a motor az alsóvezetékkel lett összekötve.

4 Az új megoldás alapján a BVVV is módosította az alsóvezetékes áramszedőket (9. ábra). A Közlekedési Múzeum gyűjteményében található egy, a fentihez hasonló, de attól mégis különböző áramszedő hajó is. Leírását, de még említését sem sikerült 2 A T profilú áramvezető sínekből az alsóvezeték megszüntetése után néhány villamos végállomáson kerítést készítettek. Ilyen van a mai napig is a 28-as villamos végállomásánál az Új Köztemetőnél. A Közlekedési Múzeum kérésére a BKV ígéretet tett, hogy a kerítés átépítésekor az alsóvezetékes áramvezető síneket átadják városi közlekedési gyűjteményünknek. 3 Dr. Szabó Dezső mondta el a következő történetet, amelyet ő Balog Emiltől hallott az új áramszedő ötletének megszületéséről. Steller Antal, a BKVT főmérnöke baráti társaságban ült az egyik budapesti kávéházban, s míg barátai beszélgetését hallgatta, az asztalon levő rugós hamutartóval kezdett szórakozottan játszani. Lenyomta, mejd elengedte a rugót összenyomó gombot — hirtelen a homlokára csapott, majd felugrott és faképnél hagyta meghökkent barátait. Odahaza pedig lerajzolta az új áramszedőt, amely ugyanazon az elven működött, mint a hamutatró. 4 A módosított „budapesti rendszer"-hez hasonló megoldást alkalmazott a Siemens és Halske cég Berlinben is. A leglényegesebb különbség az áramszedő kialakításában volt, valamint abban, hogy itt az alsóvezetékes szakaszról a felsővezetékesre történő váltást automatikusan oldották meg, nem kellett a kocsit megállítani az áramszedő csere miatt. 604