A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Bálint Sándor: A Phőnix és MÁG gépkocsik gyártásának története 385

37. ábra. Az egyblokkos Magosix 40 LE-s motor a fékpadon 1927-ben A nagy reményű Magosix hathengeres személyautó (37. ábra) elfogadtatásán, olcsó gyártásán múlott a hazai személyautóipar jövője. Ezzel a típussal 1927 nyarától részletesebben kezdtek foglalkozni a lapok a nyári versenyek, illetve kiállítások alkalmával. A Budapesten júniusban megnyílt Nemzetközi Automobil Kiállításon Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter— aki jól ismerte a magyar autóipar vergődését, erőfeszítéseit — meglepetéssel tapasztalta a MÁG és a többi gyár eredményeit.

77 Mint mondotta, „örvendetes, hogy a magyar automobilipar, amellyel a sors hosszasan mostohán bánt, ilyen erős lépéssel előreugrott". A különféle karosszériákkal ellátott Magosixeket sokan megcsodálták. A 67x100 mm-es hengerméretű, 2114 cm

3-es, 40 lóerős ötüléses autó akár 95 km/h sebesség elérésére is képes volt. Ezen a kiállításon még a Magomobilok is helyet kaptak, a hagyományos taxi és áruszállító kivitelen kívül mint tűzoltóautót is bemutatták; a jármű elejére Teudloff— Dittrich rendszerű 8/12 atm. nyomású szivattyút szereltek, amely percenként 500 liter vízzel látott el két szórócsövet. A gyár versenyeken is bemutatta új kocsiját: a Magyar Túraút elnevezésű versenyen a Magosixek és a Magomobilok egyaránt elindultak, négy győzelemmel megnyerték a csapatversenyt. Az őszi Svábhegyi versenyen mérsékeltebb sikerrel szerepeltek, mert széria Magosixeket állítottak starthoz felkészített Benzekkel, Bugattikkal stb. egy kategóriában. A Magosix iránti kereslet lassan növekedett, úgy látszott, hogy szerencsésen át77 Autó, 1927. évi 12. sz. 16. p. 468