A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Bálint Sándor: A Phőnix és MÁG gépkocsik gyártásának története 385

bilisan dolgozó gyárak között bizonyos munkamegosztást terveztek bevezetni és az egészségtelen versenyt megszüntetni. A Magyar Általános Gépgyár nemcsak szemlélője, hanem szenvedője is volt a gaz­dasági élet megerősítése körül bonyolódó vitáknak: a gyár is megérett az átszerve­zésre. Az 1925 májusában tartott igazgatósági ülésen a megoldás útját keresték. A Hi­telbanknak — mint az ország akkor legnagyobb pénzintézetének — érdeke fűződött a gyár új alapokra helyezéséhez: ügyvezető igazgatóját, báró dr. Ullmann Györgyöt beválaszttatta az igazgatóságba, ennek folytán már közvetlenül is módja volt az át­szervezéssel kapcsolatos tárgyalások kezdeményezésére, illetve vitelére. Ullmann be­lépésével egy időben távozott az igazgatóság kötelékéből többek között Ferdinánd Porsche, Ludwig Neurath stb. A május 28-ra összehívott rendes közgyűlésen ismer­tették az igazgatóságban beállott személyi változást, s bejelentették, hogy az 1924. év 543,8 millió korona nyereséget hozott. A Hitelbanknak módjában állt volna egy nagyobb hitellel — esetleg egy újabb alaptőke-felemeléssel — a gyárat úgy átszervezni, hogy gyártási önállósága megma­radjon, de nem vállalta az ezzel járó kockázatot. Helyette egy gyártási együttműkö­dést hozott létre a Magyar Királyi Vas-, Acél- és Gépgyárak (MAVAG) és a MÁG között. A MÁG-nak eddig is voltak kapcsolatai a MÁVAG-gal, a gyártmányaihoz szük­séges vas- és acélöntvényeket részben tőlük rendelte, a kovácsmunkák tekintetében is igénybe vette kapacitásukat. A MÁVAG is foglalkozott közúti járművek gyártásával: teherautókat és trakto­rokat készített, emellett a mezőgazdaság részére gőz- és gázüzemű lokomobilokat szállított, de kapacitás hiányában mindegyiket csak kis számban. A kis MÁG és a nagy MÁVAG között 1925. augusztus 14-én létrejött a szerző­dés. 69 Az együttműködés alapelvének tekintették, hogy a motorok és a motoros jár­művek alkatrészei azon a gyártelepen készüljenek, amelynek felszereltsége arra job­ban megfelel. Célként tűzték maguk elé a gyártmányok minőségének emelését, a le­hető legolcsóbb áron. Megegyeztek abban, hogy a MÁVAG által készített autó­buszok, teherautók, traktorok s a majd gyártandó vasúti hajtányok, motoros ko­csik stb. erőforrásait, tengelykapcsolóit, sebességváltóit a MÁG fogja gyártani, ha azok teljes egységet képviselnek; ellenkező esetben csak az alkatrészeit munkálják meg. Az ahhoz szükséges öntvényeket, kovácsolt darabokat, tehát a nyersanyagot a MÁVAG szállítja az esetben, ha azokat a MÁG drágábban tudná előállítani. A MÁVAG a gyártási programját mindig az előző év június l-ig ismerteti a MÁG­gal, amelynek kidolgozásába lehetőleg bevonja partnerét is, azonban eltérő vélemény esetén a MÁVAG szempontjai a mérvadók. Az előírt típusok szerkezetének minő­ségéért a MÁVAG vállalja a felelősséget. Nyomban rögzítették, hogy a MÁVAG az 1925/26. évben 50 db 4 tonnás, lánchajtású, BMW-motorral ellátott Fiat teher­autót és 150 db saját szerkesztésű traktort fog gyártani, amelyekhez a MÁG meg­szerzi az osztrák Fiat Művektől, valamint a Bayerische Motorén Werke német cég­től a vonatkozó típus gyártási jogát „hasonló feltételekkel és kedvezményekkel, mint amelyet ezideig a MÁG, illetőleg jogelődje, a Magyar Fiat élvezett. Ez a gyár­tási engedély természetesen annak tudomásulvételével szerzendő meg, hogy a teher­autó egyes alkatrészei MÁG műhelyében készülnének." A MÁG vállalta, hogy az általa gyártandó alkatrészeket, amelyekhez a nyers­anyagot akár a MÁVAG szállítja, akár saját előállítású, kifogástalan minőségben készíti el, azokat a tartozékokat pedig, amelyeket más forrásból szerez be (mágnes, 69 OLZ 402-44. cs. 625/1. 456

Next

/
Thumbnails
Contents