A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Dr. Medveczki Ágnes: A budapesti villamosvasút megszületésének előzményei 365

I. AZ ELSŐ VILLAMOSVASÚTI KÍSÉRLETEK A villamosvasút megszületésének történetét kutatva, még ma sem állíthatjuk, hogy minden kísérletet, minden próbálkozást ismerünk, ami ezen a téren történt. A hozzáférhető' forrásmunkák közül az 1890-es és az 1900-as években megjelent magyar és idegen nyelvű szakkönyvek, tanulmányok adatait kiegészítik az 1950-es évektó'l kiadott összefoglaló munkák, amelyek egy-egy ország városi vasutainak történetét írják le. Az ezekből nyert adatainkat sem tekinthetjük azonban hiánytalannak. Nehézséget jelent még, hogy a rendelkezésre álló munkák adatai helyenként ellentmondásosak, néhol nyilvánvalóan tévesek, a leírásokból az sem mindig állapítható meg, hogy az adott kísérletnél milyen műszaki megoldást alkalmaztak. Ezek előrebocsátása mellett időrendben tekintsük át az első villamosvasúti kísérleteket. 1834-ben Thomas Davenport amerikai kovács szerkesztette az első galvánelemmel működő elektromos járműmodellt, amelyet 1835-ben Springfieldben (USA, Massachusetts állam) mutatott be. Egyes források szerint a kis körpályán mozgó villamos mozdonyt 1835-ben Bostonban, 1839-ben pedig Londonban is bemutatta. 1836-ban hasonló modellt készített Becker és Stratingh Groningenben (Hollandia), valamint Botto Torinóban (Olaszország). 1837-ben az amerikai Farmer egy olyan elektromos kocsit állított ki, amelyben két utas számára volt hely. Egy olyan kísérletet is megemlítünk, amely közvetve összefügg a közúti villamos kifejlődésével. Jacobi 1838-ban (az ötlet már 1834-ben felmerült) a Néván Pétervárnál egy elemmel működő csónakot próbált ki, amivel 2,3 km/h sebességet ért el. 1839-ben, újabb kísérleténél 12 személyes csónakját nagyobb teljesítményű Groveelemekkel hajtotta, így a sebesség 4,2 km/h volt. 1838 és 1842 között kísérletezett Róbert Davidson skót iparos is villamos mozdonyával. Egyes leírások szerint 5 tonna tömegű „mágnes elektromos" mozdonyt szerkesztett, amelyet az Edinburg—Glasgow-i (Skócia) vonalon próbált ki. A kísérleteket a „haragos szomszédok" miatt volt kénytelen beszüntetni. Más forrás szerint Davidson olyan villamosmotort készített, amely egy 16 láb

2 hosszú kocsit óránként 4 angol mérföld

3 sebességgel hajtott. Az áramot 2 tonna tömegű kémiai telep szolgáltatta, amely kénsavba mártott cink- és vaslemezekből állt; a kocsi tömege kb. 6 tonna volt. 1840-ben született meg az első szabadalom villamosvasútra. Henrik Pinkus nyerte el az USA-ban. Tervezett rendszerénél — a korábbi kísérletekkel ellentétben — az áramforrást nem a kocsikban kívánta elhelyezni, hanem a földbe süllyesztve, így a vasút vezetékkel működött volna. 1841-ben az Észak Német Szövetség pályázatot hirdetett villamos mozdony szerkesztésére. A Szövetségi Gyűlés 100 000 guldent szavazott meg a J. P. Wagner mechanikus tervei szerint építendő elektromos mozdonyra, de mivel a terv a pályázati feltételeknek nem felelt meg, az összeget nem fizették ki. 1845-ben az amerikai C. G. Page professzor tett ajánlatot egy villamosvonal építésére. 1847-ből Fauner, de Silley és Colion elektromos személyszállító kocsik szerkesztésére irányuló kísérletei említhetők. 1850-ben Page professzor egy 16 lóerős villamos mozdonyt épített, amelynek áramforrása 100 nagy Grove-elem volt. 2 1 láb=0,3048 m 3 1 angol mérföld =1760 yard=1609,34 m 366