A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Dr. Medveczki Ágnes: A budapesti villamosvasút megszületésének előzményei 365

1851. április 29-én kezdte meg kísérleti üzemét Page professzor villamos mozdonya a Washington—Bladensburg (USA) közötti 7,5 km hosszú vonalon, 34 km/h sebességet érve el. Több hónapig közlekedett, majd a magas üzemköltségek miatt leállították. 1851-ben Farmer és Hall Angliában vezetékes villamost tervezett. Az áramforrásul szolgáló elemeket helyhez kötötten kívánták elhelyezni úgy, hogy a kocsikhoz ezektől az áramot a gördülősínek vezessék. Hall egyébként ettől az évtől kezdve Bostonban folytatott kísérleteket villamos mozdonyokkal. 1855-ben Bessolo Bécsben kért szabadalmat villamosvasúti munkavezetékre. Ugyanebben az évben Bessolo Piemontban (Olaszország), Swear Angliában szerkesztett galvánelemmel működő mozdonyt. ^ 1855-ben készítette el „villamdelejes forgonnyal működő kocsi" modelljét Jedlik Ányos, a tudós magyar paptanár, akinek korát megelőző villamos találmányai nem váltak ismertté, mert a feltaláló túlzott szerénységből nem publikálta azokat. Jedlik úttörő munkásságáról mégis kissé bővebben kell megemlékeznünk, hiszen ő volt az, aki 1827—28-ban megszerkesztette az első tisztán elektromágneses hatás alapján működő villamos motort, hat évvel előzve meg az első gyakorlatban használt elektromotort, amelyet Jacobi 1834-ben készített. Egy villamos erővel működő jármű szerkesztésének gondolata Jedliket már 1841-től foglalkoztatta. Életének, és munkásságának kutatója, Ferenczy Viktor szerint Jedlik olvasott Jacobi elektromos csónak kísérleteiről, s ez indította arra, hogy maga is megpróbálkozzék villamos motorjának jármű hajtására történő felhasználásával. Hagyatékában többféle ilyen szerkezet leírása is található. Tulajdonképpen máig sincs tisztázva, hogy ezek közül melyik és mikor készült el valóban. Ferenczy csak valószínűsíti, hogy a 150 kg tömegűre tervezett „delej mozgony" 1854 júniusában elkészült, de hogy mi lett az elemmel működő elektromos mozdony sorsa, arról ő sem tud semmit. Ránk maradt viszont a fent említett modell, amely 4 Voltos, ráhelyezett teleppel ma is működtethető. A szerkezet külön említést érdemlő érdekessége, hogy az a vezetékes villamosvasút ötletének hordozója is. A jármű úgy van megszerkesztve, hogy ha az áramvezető huzalt az egyik kerékhez kapcsolják, akkor az a sínen vezetett árammal is mozgásba hozható. Sokat foglalkoztatta Jedliket az áramforrás problémája. Húsz évig kísérletezett a galvántelepek tökéletesítésével is — e téren is jelentős eredményeket ért el —, noha tisztában volt azzal, hogy ez a gyakorlatban nem megfelelő áramforrás a járművek hajtására. Jedlik szerkesztette meg az első unipoláris gépet is, az „egysarkú villamindítót" 1852 és 1854 között. Ezzel kapcsolatos kísérletei során felfedezte a dinamó-elektromos elvet, amelyet a csak 1861-ben leltárba vett gép használati utasításának 4. pontjában fogalmazott meg. Jedlik fedezte fel a dinamó elvét, amelynek alkalmazása később lehetővé tette a gyakorlatban is használható vezetékes villamos vontatás, az állandó üzemű villamosvasút megteremtését. Ezt az összefüggést azonban Jedlik nem ismerte fel, vagy legalábbis ilyen kísérletekkel, tudomásunk szerint, nem foglalkozott. A villamosvasút későbbi megteremtője, Werner Siemens Jedliktől függetlenül maga is felfedezte 1867-ben a dinamó-elvet.

4 4 Mint a legtöbb jelentős találmány, így a dinamó-elv feltalálása is többek nevéhez fűződik, akik egymástól függetlenül jutottak el a jelenség felismeréséhez. A dinamó felfedezésével kapcsolatban említeni kell még Pacinotti és Grammé nevét. 367