A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Dr. Medveczki Ágnes: A budapesti villamosvasút megszületésének előzményei 365

DR. MEDVECZKI ÁGNES A BUDAPESTI VILLAMOSVASÚT MEGSZÜLETÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI 1889. július 30-án Budapesten, az egykori Stáczió (Baross) utcában nyitották meg Európa első állandó üzemű közforgalmú városközponti villamosvasútját. Az Egyetem tértől a Stáczió utcán át az Orczy térig vezető normál nyomtávolságú villamosvasutat tíz évvel azután építették, hogy a berlini ipari kiállításon Werner Siemens bemutatta a világ első villamosvasútját, s nem egészen két évvel a budapesti próbavillamos sikeres bemutatkozása után. A kapitalista fejlődésben lemaradt, iparilag kevéssé fejlett ország fővárosa e téren megelőzte az európai nagy fővárosokat: Párizst, Londont, Berlint. Európában ugyanis, érdekes módon, a villamosvasút első vonalai nem a kor legmodernebb nagyvárosaiban, nem is mindig a fővárosokban, hanem sokszor vidéki városokban, vagy elővárosi vasútként létesültek, amint arra a későbbiekben rátérünk. Kezdetben általában egy-egy városban csak egy-egy vonalat építettek. Összefüggő, több vonalból álló villamosvasúti hálózat jórészt csak a századforduló táján, nem egy nagyvárosban (pl. Berlin, Bécs) csak a 20. sz. első évtizedében épült ki. Budapest e tekintetben is élenjárt. A századfordulón a magyar fővárosban az 1898-ig villamosított lóvasúti vonalakkal együtt már 99,5 km-es villamosvasúti hálózat volt üzemben. Amerikában a villamosvasút elterjedése az európainál sokkal gyorsabban ment végbe. 1890-ben már 2019 km villamos vonal volt, s a villamos személykocsik darabszáma 32 505, a szállított utasok száma ebben az évben több mint 200 millió. A villamosvasút fejlődésének amerikai iramát jól illusztrálja, ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk az 1902. évivel. Ekkor a vonalhosszúság már 35 072 km, a személykocsik száma 60 290 db, a szállított utasok száma pedig 4 809 554 438 fő.

1 Az elektromos energia felhasználásával a városi közlekedésben — és általában a közlekedésben — tulajdonképpen már a 19. sz. 30-as éveitől kísérleteztek. Az első próbálkozók magán a járművön elhelyezett galvánelemmel, majd teleppel működő kocsik szerkesztésére törekedtek, és korán felmerült a vezetékes villamosvasút gondolata is, de ezzel tényleges eredményt csak a dinamó felfedezése és kifejlesztése után értek el. 1 Az idézett adatokat közli Balog Emil: Huszonöt év az elektromos vasutak történetéből c. cikke, Építő Ipar, 1905. július 9-i száma 246—247. p. 365