A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Petrik Ottó: A volt „Budai Hegypálya” története 311
Ezután a bizottság megkérdezi a budai katonai műszaki igazgatás képviselőjét. „A cs. k. katonai hatóság képviselője erre saját szempontjából főbb vonásokban azon feltételeket fejté ki, melyek alatt a kiszemelt térségnek átengedése várerődítési tekinteteknél fogva felsőbb helyen ajáltathatnék, ezeken írásban előterjesztésére ajánlkozott." A magyar nyelven felvett jegyzőkönyvhöz természetesen német nyelven csatolják a katonai hatóság feltételeit, amelyeknek lényege, hogy Széchenyi Ödön a kérdéses területet bérbe veheti; erre a kincstárral szerződést kell kötnie, és — ami a leglényegesebb — minden létesítményre előre lerombolási hozzájárulást (DemolierungsRevers) kell adnia, minden kártérítési igény nélkül. Igen érdekes a záradék előtti utolsó bekezdés — már ismét magyar nyelven: „A m. kir. közmunka- és közlekedésügyi minisztérium kiküldöttjei ahhoz ragaszkodván, mit e minisztérium a tervezett előleges megbírálás alkalmából folyó évi február 25-én 1780. sz. a. kelt hivatalos levelében a belügyminisztérium irányában nyilvánított, egyrészt a személybiztonság érdekében tervezett fogókészlet kettőztetését, másrészt a kocsi tengelyeinek czélszerübb elhelyezését köti ki, miről egyébként gróf Széchenyi Ödön előlegesen már is tudósítva lévén, ugyanaz a tervezet végleges szerkesztésénél erre is kellő tekintettel leend." A most ismertetett jegyzőkönyvvel kapcsolatban feltétlenül kell néhány műszaki jellegű észrevételt tennünk. Legfeltűnőbb a pálya vonalvezetésének azon módosítása, hogy ez a felvételi épület homlokzatára merőleges legyen (azidézett kitétel szerint: „... a sikló hosszvonala az alsó épület utczavonalára inkább függőleges irányban szakad"). Tudniillik az előző pontban leírt Juraszek-féle terveken a pálya mindenütt merőleges az „üzleti épület" hossztengelyére. És hogy ez utóbbi pedig az Alagút portáljának vonalához igazodott, azt bizonyítja az általunk is bemutatott 5. ábra. A biztonsági fogókészülék kettőzésével kapcsolatos követelményt részleteiben, sajnos, nem ismerjük, de arra kell következtetnünk — a kivitelezett járművek alapján —, hogy két különböző biztonsági berendezést kívánt meg a hatóság. Ennek pedig — mint majd látjuk — meglehetősen primitív módon tettek eleget. Az említett szerződést 21 a katonai kincstárral Széchenyi Ödön 1868. május 25-én kötötte meg. Ennek főbb pontjai a következők: 1. §. A hadiműszaki igazgatás (Genie-Direction) átenged a mellékelt két tervvázlat szerint (sajnos ezek hiányzanak) 339°3 / 0 // területet (— ezek négyszögben értendők; a későbbi szerződésben már helyesbítették —) az alsó és „az erődítmény belsejében" építendő felvételi épületek, valamint a hegy oldalán fektetendő pálya részére, azzal a kiötéssel, hogy az említett „erődítési területek" tulajdonjoga érintetlenül a katonai kincstáré. 2. §. Ezzel szemben Széchenyi Ödön gróf elismeri valamennyi épületre és műszaki létesítményre a szerződés mellékletét képező „Demolierungs-Revers"-ben foglaltakat. 3. §. Széchenyi Ödön gróf kötelezi magát, hogy az említett területért évenként 20 osztrák arany bérleti díjat fizet; félévenként előzetes részletekben, az itteni cs. kir. katonai építési igazgatóság pénztárába. 21 Vertrag, welcher in Folge hoher General-Commando-Verordnung von 11. Mai 1868, Abth. 6. Nr 605. zwischen der Genie-Direction zu Ofen, im Namen des hohen Mililár-Aerars einerseits, und dem Herrn Grafen Edmund Széchenyi als Vertreter der Unternehmung anderseits, wegen Errichtung einer Dampfseilrampe für den Personen-Verkehr in die hiesige Festung, am östlichen Abhange des Ofner Festungsberges auf Grund des am 23. Marz 1868 aufgenommenen Comissions-Protocolles abgeschlossen worden ist.
