A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: A fővárosi kocsigyártó ipar története a tőkés fejlődés kezdetétől az első világháborúig 249

.1 . :-' ..•.!.••, K»vetílí!>»!i.l( ínelt i 2 L^Kkistfbb napii^ér C^í-^tvh^v ih^i e* 3 «*vwi Wutiítt^k t K*r Hí fi •1 3. A wtMUr » n

«pftw* ****** tow oupián ftesitesse Hü. 4 töfc&wá*™ tintcpMtmn * ».«'i t»i« »«y órával röviat ^b legyen, tdjc* napi ber ftaeiM meJteit és fwy.y Ú'M-^Í :>Mn a m.i»'<a Itíl oii va! iwmilribt) iaje*lw, »tíyimc»Rtc ieijiw napiíWW-. •>•« Bítt : 5. A Mr ra(mt« KomtaM «* 8 órakor ft«<l*

s

«k ki * .X, *MH mvft. «*« »» íitijupest, tw-t év* március hó 1W* 29. ábra. Röplap a kocsifényező segédek követelésével (1904) adók és a munkások egyaránt engedményekre kényszerültek.

79 Végül a nyergesek 16 korona minimális hetibért, a fényezők átlagosan 4 korona napibért értek el, és töröltették az akkordmunkát, továbbá az „időn túli" munkáért a megállapított béreken felüli díjazás is elfogadást nyert. A munkaidőre szintén tartalmazott előírást a megállapodás, amely szerint a nyerges segédek munkaideje napi 10 óra, a fényezőké 9 és fél óra lett, délben másfél órai ebédszünettel. A gyárakban a 10 és fél vagy 11 órás munkaidő volt az általános, reggeli és déli (ebéd) szünettel. A munkaidő kezdete többnyire öt órakor volt. Ezeket a munkaidőket — a fővárosi átlaghoz viszonyítva — igen hosszúnak kell ítélnünk, s ezt még tetőzték azzal, hogy megrendelések hiányában az ún. szezonidők (tavasz és ősz) között a munkásokat elbocsátották. Ettől csak azok a gyárak tértek el, amelyek raktárra dolgoztattak, így még télen is tudtak munkát adni. (Az idős mesterek szerint a karácsonyi időktől mindenki rettegett, akkor volt az elbocsátási hét, egyszerűen csak annyit mondtak a tulajdonosok az embereknek, akár a legjobb munkásuknak is, hogy például: „Nézze, János, hát nincsen munka, majd szólok.") Az 1890-es évek elejére esett a kereskedelmi miniszter rendelete, amelyben vasárnap délelőttre csak a legsürgősebb munkák (pl. patkolás és egyéb kisebb javítások) elvégzését engedélyezték. A munkaadók évekig fellebbeztek e rendelet ellen, — üzleti érdekeikre hivatkozva.

80 Munkásjóléti intézményeket a kocsigyártó ipar vállalkozói nem tartottak fenn, de az is igaz, hogy a tárgyalt időszakban szűntek meg azok a céhes keretek között ™ BFL „Budapesti Kovács és Kocsigyártó Ipartestület" 95, 96, 99/1904. so BFL „Budapesti Kovács és Kocsigyártó Ipartestület" 26, 69/1894 és 208, 421/1896. 304