A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: A fővárosi kocsigyártó ipar története a tőkés fejlődés kezdetétől az első világháborúig 249

28. ábra. A budapesti kocsigyártó segédek szakegyletének alapító tagjai magyarral helyettesíteni. Ez nem csekély feladat volt, mert a megfelelő magyar elnevezések hiányában még a tiszta magyar munkások is a német műkifejezéseket használták. E kényszerhelyzetben a főnökök maguk kerestek és alkalmaztak belátásuk szerint megfelelő elnevezéseket, melyek egy része azóta általános használatban van. A kettős könyvvitelt, teljesen új könyvekkel s most már magyar nyelven vezetve hozták alkalmazásba. Az összes munka- és műhelykönyveket, üzleti irományokat és lajstromokat magyar szöveggel látták el. így most már nemcsak az üzlet szelleme, mely mindig magyar volt, de nyelve is kizárólag magyar lett" — vélte Gelléri Mór 1887-ben.

74 Az újabb évtizedek elteltével azonban a helyzet alapvetően mégsem változott meg, mert a „Kocsigyártó Ipar" szerkesztője a lapban közölt rajzok ajánlásában a szaktársak figyelmét arra a törekvésükre kívánta felhívni, amelynek értelmében a „kocsigyártás nyelvezetében eddig használni szokott idegen nyelvű elnevezéseket lehetőleg kiküszöbölni iparkodunk, annál is inkább, mert zengzetes magyar nyelvünk is rendelkezik szépen hangzó s teljesen megfelelő helyes kifejezésekkel. "75 E cél érdekében gyakorlati tanácsaiban a kocsiméreteket coll helyett már centiméterekben és milliméterekben adta meg. Az 1912-ben kiadott „Mesterségek Szótárá"-ban közölt szavaknak legalább egyharmadát használták a még élő mesterek is, s általában sikertelenül keresték a meg7

4 Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. Dobrowsky és Franké, Bp., 1887. 120 p 75 A Kocsigyártó Ipar 1903-1907. évfolyamaiban. 301